Levéltári Szemle, 42. (1992)

Levéltári Szemle, 42. (1992) 1. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - Sárközi Zoltán: A Központi Gazdasági Levéltár, 1953–1961 / 49–56. o.

hoz, melyek Magyarország életében a második világháború után következtek be. Ezek nélkül lehetetlen lett volna a tőkés magánvállalatok iratanyagának az államosításokkal szorosan összefüggő begyűjtése. Menet közben azonban nyilvánvalóvá vált, hogy a polgári korszak irataitól mindenképpen el kell különíteni az államosított vállalatok által létrehozott levéltári értékű iratanyagot. így történt ez a Szovjetunióban, ahol különálló levéltárak őrzik az Októberi Szocialista Forradalom előtti, és utáni korszak iratait, köztük természetesen a gazdasági jellegűeket is. Nálunk a Népi Demokratikus Levéltár (hosszabb ideig csak „Osztály"), későbbi nevén, 1970 óta Üj Magyar Központi Levéltár lett a „szocialista korszak" országos jelentőségű, teljes iratanyagának és a velük kapcsolatos összes feladatoknak hivatott gazdája. Való igaz, hogy ezek ellátására a Központi Gazdasági Levéltár fennállása idején kis részben, mintegy fél kézzel és csak gazdasági téren vállalkozhatott. Munkája nagyobb részben mindig a már lezárt, és zömmel a polgári korszakból származó iratanyaghoz kapcsolódott. Megszüntetése tehát azt jelentette, hogy munkatársai a jövőben kizárólagosan ez utóbbiak gondozásának szentelhetik minden energiájukat. Ilyen körülmények közt jelent meg a művelődésügyi miniszter 1961. december 15-én kelt, 173/1961. (Művelődési Közlöny 1961. évi 24. sz.) MM. számú utasítása, mely kilenc esztendei fennállás után pontot tett az intézmény működésére.

32 Anélkül, hogy vitatnánk a Központi Gazdasági Levéltár feloszlatásának helyességét, hangsúlyozni kívánjuk: túlságosan gyorsan, megoldatlan gyűjtőköri, iratanyag szétválasztási stb. problémák közepette zajlott le. Így munkatársainknak nemcsak az évekig tartó átszállítások nehézségeivel kellett küszködniük, hanem viselniük kellett a sietős intézkedések kedvezőtlen következményeit is. Ez az egyik oka annak, hogy a Magyar Országos Levéltár IV. osztályának iratanyaga hosszú évekig olyan volt, mint az eléggé ki nem hűlt láva, ahol a látszólag szilárdnak ható kéreg alatt számolni kellett a meglepetést okozó feltörésekkel! A történet befejezése után szabadjon még szakmai szempontból rövid értékelést adnunk a Központi Gazdasági Levéltár által elvégzett munkáról. Nem könnyű erre elfogultság nélkül vállalkozni. Ilyen értékelést legelőször a Művelődésügyi Minisztérium Levéltári Osztályának 136.195/1963. sz. rendelkezésével a Magyar Országos Levéltár IV. osztálya munkájának ellenőrzésére, 1963 novemberében kiküldött, ún. komplex vizsgálóbizottság adott.

33 Ezt követően pedig 1966-ban Jenéi Károly osztályvezető tért ki e megszűnt levéltári intézmény munkájának bírálatára.

34 Jól tudom, hogy a Központi Gazdasági Levéltár fennállása alatt mindvégig a rendezések és az ezekkel párhuzamos leltározások megnyugtató megoldása volt a legégetőbb probléma. Elöljáróban éppen ezért elsősorban e vonatkozásban szállnék vitába az eddigi értékelésekkel. Az elmúlt esztendők folyamán alkalmam volt alaposan áttanulmányozni az intézmény tevékenysége során létrejött teljes iratanyagot, azok közé tartozom továbbá, akik a Magyar Országos Levéltár IV. osztályán maradva igyekeztek kijavítani az 1963. évi vizsgálat idején megállapított, részben saját magunk által, részben mások által elkövetett hibákat. így anélkül, hogy a lovagiatlanság bűnébe esnék, nyugodt lelkiismerettel állíthatom: a bizottságnak a gazdasági levéltári iratok rendezéséről tett egynémely megállapítása (időközben) elavult, míg más észrevételeinek jó részét a Központi Gazdasági Levéltár saját iratanyaga és a levéltári irodalom nem igazolja. Jenéi Károly egy-két megállapításával sem értek egyet. Szerinte az elsődleges rendezés „általában nem vette figyelembe" a gazdasági iratanyag struktúráját. Példákkal tudom az ellenkezőjét bizonyítani. Végül a középszintű ren54