Levéltári Szemle, 42. (1992)

Levéltári Szemle, 42. (1992) 1. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - Sárközi Zoltán: A Központi Gazdasági Levéltár, 1953–1961 / 49–56. o.

SÁRKÖZI ZOLTÁN A Központi Gazdasági Levéltár (1953—1961)* Kilenc esztendeig, tehát csaknem egy teljes évtizedig állott fenn a Központi Gazdasági Levéltár, az első olyan tudományos intézmény a magyar levéltárügy történetében, melynek kizárólagos feladata az volt, hogy begyűjtse és gondozza azt az iratanyagot, mely elsősorban a tőkés magángazdálkodás eredményeképpen keletkezett. Az államhatalom 1945 előtt ugyanis csak kivételesen foglalkozott követlenül gazdálkodással, mint pl. egyes bányák, vasgyárak, a vasutak, hajózás stfo. eseteiben.

1 Az intézmény létrejöttének feltételeit az 1945. évi forradalmi átalakulás körülményeiben kell keresnünk. Miután sor került az 1946. és 1949. évek közötti lépcsőzetes államosításokra, továbbá 1946-ban, a forint bevezetése nyomán a régi pénzkövetelések nagy részének elévülésére, lehetett először arra gondolni, hogy az országos fontosságú, államosított pénzintézeteknek, vállalatoknak az ügyintézésben feleslegessé vált, nagyrészt a kapitalizmus idejében keletkezett iratait egyetlen, kifejezetten e célból alapított levéltár vegye át, és őrizze tovább. Az államosításokat lezáró, 1949. év és a Központi Gazdasági Levéltár keletkezésének időpontja: az 1953. év között eltelt korszakot előtörténetnek nevezhetnénk. Ismeretes, hogy az 1950. évi 29. sz. törvényerejű rendelet kihirdetése után megkezdte működését a Levéltárak Országos Központja. A központ az ország közlevéltári hálózatának bevonásával igyekezett eleget tenni újszerű feladatainak. A gazdasági élettel összefüggő iratanyag felderítése, számbavétele, begyűjtése, majd a vállalati iratselejtezések sürgető ellenőrzése miatt 1950 októberében, a központ megalakulásával szinte egyidőben már meg is kezdte működését az ugyanitt tevékenykedő ún. „vállalati csoport". Ebből a magból fejlődött ki a későbbi különálló levéltár. 1951 tavaszán sikerült a központnak a Hess András tér 5. sz. alatt, a volt Pénzügyminisztérium épületében megszereznie a IV. emeleti irattári raktárhelyiséget. Ide gyűjtötték be a legelső vállalati fondokat.

2 Időközben megjelent a 185/1951. MT. sz. rendelet, mely törvényes keretek közé szorította az elburjánzott iratselejtezéseket. Ismeretes, hogy az illegális selejtezéseknek a második világháború pusztításait túlélő, vállalati iratok jelentékeny százaléka esett áldozatul. A „vállalati csoport" elsődleges feladata így az iratmentés, a biztonságba helyezés lett. 1952 nyarán a Hess And* A Magyar Országos Levéltár fennállásának 100. évfordulója alkalmából rendezett tudományos ülésszakon, 1974. október 3-án elhangzott előadás rövidített változata. Az előadás szövege a szerző 1972—1974. évben elkészített és a mai napig kéziratban lévő, 5 ívet meghaladó tanulmányán alapszik. Sárközi Zoltán a KGL munkatársa volt, tehát személyes tapasztalatai is tükröződnek az előadásban, amely két évtizeddel ezelőtt nem számított éppen hivatalos értékelésnek. Noha ma már sok mindent másképp látunk, levéltártörténeti értéke miatt adjuk közre az írást. (Szerk.) 49