Levéltári Szemle, 42. (1992)

Levéltári Szemle, 42. (1992) 4. szám - HÍREK - Márfi Attila: A Magyar Levéltárosok Egyesületének 1992. évi vándorgyűlése / 106–109. o.

A Magyar Levéltárosok Egyesületének 1992. évi vándorgyűlése Azt hiszem minden túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a kárpótlási és a csődtörvény által alaposan felkorbácsolt kedélyű levéltárosok fórumát tartották meg ez évben Kőszegen. Nem is beszélve a készülő levéltári és a közalkalmazottak törvényéről, melyek már most láthatóan is tovább bonyolítják az egyre kuszábbá váló levéltári hálózatot. Éppen ezért sokan abban a reményben indultunk el a nyugati határőrvidékre, hogy elhatalmasodó bajainikra valamiféle gyógyírt kapjunk. Bár már pusztán az a tény, hogy újból találkozhattunk egymással s vitathattuk meg problémáinkat, felért egy-egy fontosabb döntéssel. A két napos vándorgyűlést augusztus 27-én nyitotta meg Erdmann Gyula egyesületi elnök a Jurisics Miklós Gimnázium dísztermében. Mielőtt az érdemi tanácskozás megkezdődött volna, első napirendi pontként a „Levéltárért" c. kitüntetés odaítéléséről Böőr László az erre a célra életre hívott öt tagú választmány elnöke tartott bevezetőt. Az elismerést azok a levéltári munkatársak kapják meg, akik a levéltárak gazdasági-szervezési hátterét biztosítva igyekeznek a legtöbbet nyújtani. A most első alkalommal átadott díjakat két hölgy munkatársunk érdemelte ki; Bernát Gáspárné a Csongrád Megyei Levéltár gazdasági vezetője és Sarnyai Béláné a MOL (ÜMKL) levéltárkezelője. Ezek után az egyesület elnöke 'megnyitotta a kárpótlási törvény második szakaszára vonatkozó fórumot. Ennék első részeként előre felkért előadók tartottak beszámolót a saját illetőségű körükben tapasztaltakról. így elsőként egy módszertani előadás kezdte a sort. Dr. Dóka Klára a MOL Jelenkori Gyűjteményének osztályvezető helyettese a „Kárpótlás a magyar levéltárakban" c. kötet összeállításának metodikai problémáit vázolta fel. A kötet főleg az önkormányzati levéltárak összesített adataira támaszkodva közli a kárrendezés szempontjából legfontosabb fondókat és állagokat. Az adatgyűjtésből Baranya és Veszprém megyék kimaradtak raktár költöztetés miatt. De így is lehet általánosítani bizonyos ügycsoportok irattípusaira vonatkoztatva. Az előadó kiemelte Bács-Kiskun Megyei Levéltár példa nélküli adatgazdagságát, ami azért volt szembetűnő, mert a többi önkormányzati levéltár általánosított információkat juttatott el, illetve nagyon sok részletezhető ismertetésen átsiklottak. De az is lehet, hogy a források csak ilyen mélységű adatokat tartalmaztak. Mindenesetre ez az adatgyűjtő és feldolgozó munka ráirányította a figyelmet arra, hogy a volt tanácsi levéltárak anyaga mennyire eltérő forrásértékű. Köszönhető ez az eltérő gazdasági-társadalmi háttérnek és sok esetben a földrajzi fekvés különbözőségének. E munka főleg azért volt jelentős, mert a levéltárak számára alap információkat közölt, illetve ez alapján a forrásokat összehasonlítva következtethetünk a kárrendezés kapcsán felhasznált források típusaira s adatgazdagságára. Ezután Kárpáti Andrásné a Tolna Megyei Levéltár munkatársa vázolta fel 106