Levéltári Szemle, 42. (1992)

Levéltári Szemle, 42. (1992) 4. szám - DOKUMENTUM - Ujváry Gábor: 'Magyarországi utazásom életem egyik legnagyobb élménye volt': Johann von Leers beszámolója 1942 szeptemberi magyarországi előadókörútjáról / 60–68. o.

a széles néptömegek helyzetének javítása. Sok embert látni rongyokban és nyomorúságos szegénységben. Ez elsősorban Debrecenben, a legmagyarabb városban volt számomra föltűnő. Egy ez irányú reform azonban egész Európában az árviszonyoknak a mezőgazdaság javára történő szabályozását föltételezné. Csak ezáltal lenne elegendő pénz a magyar tömegek helyzetének jobbítására. Ezentúl Németországnak aligha fűződik érdeke ahhoz, hogy a fönnálló uralkodóosztály megbuktatásával hatalomra segítse az alaktalan magyar tömegeket. Hiszen e rétegek vagy balra sodródnának, 'mint a világháború után Kun Béla országlása idején, vagy a fékevesztett sovinizmus irányába rohannának, mint 1848/49-ben, mikor Kossuth őket mozgósítva törte le a konzervatív ellenállást. Egy ilyenfajta sovinizmus azonban rendkívül hamar éppenhogy ellenünk fordulna. Ezért sokkal fontosabb, hogy a magyar vezető réteg tisztességes részével valóban szoros kapcsolatba kerüljünk, ök nem is annyira a latifundiumok nagybirtokosai között találhatóak — akik többnyire legitimisták és habsburgiánusok, nemegyszer szélsőségesen katolikusok és angolpártiák —, hanem a magyar földbirtokoscsaládok azon tízezreinek sorában, a tulajdonképpeni dzsentrik között, akik mentesek a zsidók befolyásától, kötődnek a földhöz és becsületesek; igazi magyarok, az árpádi idők honfoglalóinak örökösei; akik lángolóan, alkalomadtán pedig elvakultan nacionalisták, mégis talpig úriemberek. Velük és a meglehetősen vékony értelmiségi réteggel — akik közül az orvosok és a természettudósok igen erősen németpártiak — kellene igazán barátságos viszonyt kialakítanunk. Megállapítható, hogy Olaszország nagyon ügyesen próbálja meg Németország magyarországi befolyását fölülmúlni. Óriási buzgalommal, a latin szellemhez és az olasz kultúrához való magyar kapcsolatokat hangsúlyozva, sok esetben Magyarország konzervatív védőpajzsaként tüntetik föl magukat. Ez egybevág a Rómában, vendégprofesszorként szerzett tapasztalataimmal, hiszen ott is észrevehettem, hogy igen sok fiatal olasz tudós tanul magyarul. JEGYZETEK 1 Johann von Leersről — furcsa módon — egyetlen német, angol, francia stb. nagylexikonban sem találtam szócikket, adatai az életrajzi lexikonokban és adattárakban sem szerepelnek. Mindössze három kiadványban bukkantam a nevére, kalandos életútját ezek alapján vázoltam föl: Róbert Wistrich: Wer war wer im Dritten Reich. München, 1983. 192. o.; Alma mater Jenensis. Geschichte der Universitat Jena. Weimar, 1983. 292. o.; Deutsches Literatur Lexikon 9. Bd. 3. Aufl., Bern-München 1984, 1092—1093. o. 2 Leers fontosabb munkái a német nemzeti bibliográfia, a Deutsches Bücherverzeichnis alapján: 1932: Bőmben auf Hamburg! Vision oder Möglichkeit; Adolf Hitler (életrajz). 1933: Die groBe Aufgabe! Werke am Neubau Deutschland; KurzgefaBte Geschichte des Nationalsozializmus; 14 Jahre Judenrepublik; Juden sehen dich an (képeskönyv); Deutschlands Stellung in der Welt; Die Junge von der Feldherrnhalle (ifjúsági regény); J. Retcliffe-vel: Auf dem Judenkirchhof in Prag. 1934: Kánonén über der Steppe (ifjúsági regény); Konrád Frenzel-lel: Atlas zur deutschen Geschichte der Jahre 1914 bis 1933 (114 térkép); Geschichte auf rassischer Grundlage; Spenglers weltpolitisches System und der Nationalsozializmus. 1935: Das alté Wissen und der neue Glaube; Odal. Das Lebensgesetz eines ewigen Deutschland; Der Weg des deutschen Bauern von der Frühzeit bis zur Gegenwart. 1936: Sturm auf Börglum-Stift. Der letzte Bauernkrieg des Nordens (történelmi regény); Entwicklung des Nationalsozializmus von seinem Anfang bis zur Gegenwart; Bauerntum; Blut und Rasse in der Gesetzgebung. 1937: Deutsche — die Kolonialpioniere Europas. 2938; Das Lebensbild des deutschen Handwerks; Baiern führen den Pflug nach Osten; Rassen, Völker und Volkstümer; Europas Auswanderungsrückgang und seine Folgen; Grundlagen des Nationalsozializmus. 1939: Der deutsche Lehrer als Kulturschöpfer; Deutsche Rechtsgeschichte und deutsches Rechtsdenken. 67