Levéltári Szemle, 42. (1992)

Levéltári Szemle, 42. (1992) 4. szám - Szögi László: Adatok a Habsburg monarchián belüli egyetemi peregrináció történetéhez, 1790–1850 / 13–40. o.

kai rendelkezett a bánya- és erdőmérnökképzés területén. Az ún. cseh koronatartományok esetében csaknem fordított a helyzet, a pesti orvoskaron az innen jött hallgatók, a külföldiek 52,5%-át tették ki, Selmecen pedig 39,5%-ot. Viszonylag nagyobb arányt képviseltek, főleg az 1830-as évektől kezdve, a Galíciából és Bukovinából származó hallgatók, ök az orvosi karon a birodalmi hallgatók 27,6%-át, Selmecbányán viszont kevesebb mint 10%-át alkották. A külföldi, elsősorban a birodalmi hallgatók aránya igen jelentős volt a vizsgált időszakban. Az orvosi karon pontos adatok hiányában arányukat nem tudjuk meghatározni, de úgy véljük, a 20%-ot nem haladhatta meg. Selmecbányán azonban a hallgatóság 41,3%-át tették ki, és még a kicsiny magyaróvári mezőgazdasági tanintézetben is nem magyarországi volt a diákok 22,1%-a. E nagy számú hallgatóság társadalmi rétegződésének, földrajzi megoszlásának és karrierpályáinak vizsgálata külön tanulmány tárgyát képezi. Az már most is megállapítható, hogy a magyarországi tanintézetek a relatíve legnagyobb vonzerőt a cseh tartományokra gyakorolták. Ezekből a tartományokból jött a birodalmi peregrinusok 46%-a (1367 fő), ami háromszorosa az innen Prágába és Olmützbe irányuló egyetemjárásnak. Igen érdekes kérdés lehet annak vizsgálata, hogy az itt tanult cseh, morva, sziléziai hallgatók hányad része maradt később Magyarországon és kapcsolódott bele a magyar tudományos életbe. A cseh hatás éppen a 19. század első két harmadában igen jelentős volt a magyar tudományos és műszaki élet kibontakoztatásában. Az ún. osztrák tartományokból jött a hallgatók 36%-a. Ebben az esetben azonban kölcsönösségről szó sincs. Hét és félszer annyi „magyar" diák tanult az osztrák egyetemeken és akadémiákon, mint ahányan onnan érkeztek Magyarországra. E tény magyarázatára korábban már többször kitértünk. Viszonylag nagyobb hányadot képeztek azok a lengyel, köztük jelentősebb arányban zsidó hallgatók, akik Galíciából, illetve jóval kisebb számban Bukovinából jöttek Magyarországra. A felmért négy intézményben arányuk 18%. A szent-szövetségi rendszer időszakában igen nehéz volt egy-egy soknemzetiségű birodalom határán átlépve, más államhoz tartozó egyetemre beiratkozni. Érthető tehát, hogy a nem birodalmi tartományokból, tehát valóban külföldről, csak igen kevesen jutottak el korszakunkban Magyarországra. A IX. táblázatban e külföldi hallgatók származási hely szerinti adatait foglaltuk öszsze. A birodalmon kívüliek aránya a négy tanintézetben alig haladta meg a 7%-ot, ha pedig az erdélyi és horvát hallgatókat is számításba vesszük, akkor arányuk 5% alatt marad. E 226 főnek több, mint a fele (58%-a) jött Németországból, ezen belül nagyobb arányban a délnémet területekről, így Bajorországból, valamint Baden-Württembergből, továbbá az északi részekről, Poroszországból. Figyelemre méltó még, hogy a külföldiek egynegyede jött a Balkán-félsziget már függetlenné vált, vagy részben még török uralom alatt álló tartományaiból, természetesen Horvát-Szlavóniát és a Határőrvidéket ide nem számítva. Ez a szám a későbbi időszakban erősen emelkedett. További feladatok Eddigi vizsgálataink, úgy érezzük, meggyőzően bizonyították, hogy a peregrinációs kutatások fontos adatokat szolgáltatnak egy-egy ország, vagy egy etnikum művelődéstörténetének, iskolaügyének feltárásához. A nehézséget nem csupán a forrásanyag gazdagsága és kiadatlansága okozza, hanem éppen a források sajátos összefüggései és a téma nemzetközi volta. A most már nagyrészt feltárt 1790—1850. közötti, Habsburg-birodalmon belüli magyarországi peregrináció adatai sem értékelhetők önmagukban. Csak a korszak németországi, 28