Levéltári Szemle, 42. (1992)

Levéltári Szemle, 42. (1992) 4. szám - Szögi László: Adatok a Habsburg monarchián belüli egyetemi peregrináció történetéhez, 1790–1850 / 13–40. o.

tót említenek a források, s ezeknek viszonylag nagy része, 13,5%-a származhatott Magyarországról vagy Erdélyből. Feltűnő azonban, hogy ezek a hallgatók szinte valamennyien a napóleoni háborúk idején jártak az intézetbe. 1815 után évente alig néhány hallgató került ki az intézetből, sőt több évben nem is jeleznek végzősöket. Ebben a korszakban 1—2 kivételtől eltekintve, már nem került magyarországi születésű diák az Akadémiára. A Monarchia többi egyetemi városának magyarországi peregrinusai Mostani írásunkban terjedelmi okokból nem vállalkozhatunk a birodalom többi városába irányuló „magyar" peregrináció részletes elemzésére. Az osztrák egyetemi városok közül Bécsen kívül Grácban tanult korszakunkban a legtöbb diák. A több mint 400 hallgató a peregrinusoknak csaknem 5%-át tette ki, és ez igen jelentős arány. A gráci egyetem korszakunk első felében líceumként működött, de ebben az időben is folyamatosan iratkoztak be ide magyarok. Az 1820-as, 1830-as években nőtt a magyarok érdeklődése Grác iránt, de a 40-es években már csökkent a jelentkezők száma.

20 A Joanneum technikai intézete iránt szerény mértékű, de 1827-től folyamatos érdeklődés mutatkozott. Grác vonzáskörzete jellegzetesen lokális, döntően a délnyugati magyar megyékre, valamint Pest, Buda, Pozsony és Sopron városára terjedt ki. Az egyetemi hallgatók 8,6%-a erdélyi születésű volt. A gráci egyetemen még ebben a korszakban is abszolút többségben voltak a teológus hallgatók (51%), ez is mutatja, hogy az egyetem Bécshez képest még egy korábbi fejlődési szakaszban volt 1850 előtt. A változásokat jelzi viszont, hogy a bécsinél jóval szerényebb színvonalú műszaki intézetbe is már 60-an iratkoztak be, köztük sokan olyanok, akik Grácban fejezték be a gimnáziumot vagy az egyetem bölcsészeti karát.

21 A másik osztrák „kisegyetemen", Innsbruckban korszakunkban a legkevesebb, mindössze 16 magyarországi születésű hallgató tanult. Érdekes, hogy Tirolból jóval többen jöttek ebben az időben Magyarországra tanulni, mint fordítva. Az innsbrucki egyetem már 1782 óta líceumként működött, de 1808-ig néhányan még eljutottak a tiroli fővárosba orvostudományt vagy pl. kémiát tanulni. A hiányos adatokból annyi állapítható meg, hogy 1824 után csak néhány gimnáziumi hallgató, főleg előkelő családok gyermekei tanultak Innsbruckban.

22 Az 1810-ben megszűnt salzburgi egyetemen 1790-től már nem tanultak „magyarok".

23 A birodalmon belüli magyar peregrinációban sajátos helyet foglaltak el a cseh és morvaországi egyetemek, A Monarchia második legnagyobb egyetemén, Prágában viszonylag kis számban tanultak „magyar" diákok, de arányuk a peregrinációban így is megközelítette a 4%-ot. A Prágában tanult diákság azonban összetételében és a választott fakultások szempontjából egyaránt igen érdekes képet mutat.

24 Közismert, hogy a magyarországi zsidóság ekkor még nagyobbik része, kitűnő cseh és morva családi és kereskedelmi kapcsolatokkal rendelkezett, így nyilvánvaló, hogy ők szívesen küldték Prágába tanulni gyermekeiket. A prágai peregrinusok földrajzi megoszlása egészen heterogén, de többségében városi eredetű. Erdélyből jött a hallgatók 3,9%-a (11 fő). Teljesen szokatlan a fakultások közötti megoszlás. Az nem meglepő, hogy Prágában senki sem hallgatott katolikus teológiát és az is érthető, hogy viszonylag magas az orvostanhallgatók (17%) és a sebészetet tanulók (23,5%) száma. Jellemző viszont, hogy itt többen tanultak az alacsonyabb rangú sebészeti tanfolyamon, mint az orvosi kurzuson. A sebészetet általában Prágában fejezték be az inkább az északi vármegyékből érkező hallgatók, 25