Levéltári Szemle, 42. (1992)

Levéltári Szemle, 42. (1992) 1. szám - Molnár András: Deák Ferenc mint "mezei gazda" / 32–43. o.

A tagosítás során Deák Ferenc (az ügy befejezésekor már ő képviselte a családot) összesen 357 hold 450 négyszögöl csereföldet engedett át nyolc jobbágyhely és négy zsellér számára, valamint legelőnek, „közösökre" és a Barnaki-tóért. A korábban csak alig 305 holdnyi majorsági szántóföldet az irtásföldek tagosításával mintegy 514 holdra növelték, így az már meghaladta az egész söjtöri allodium területének 50%-át.

19 Kehidán csupán a legelő elkülönözésre történt kísérlet 1848 előtt. A kehidai jobbágyok 1838-ban kezdeményezték azt, és a következő évben egy megyei bizottság próbálkozott is az érdekek egyeztetésével, de Deák Antal nem volt hajlandó megadni a jobbágyok által kért engedményeket, így minden maradt a régiben.

20 A kehidai tagosítáf? csak jóval később, a birtokok eladása után, 1856ban történt meg, akkor, amikor Kehida földesurai már a Széchenyiek voltak.

21 A Deák család nagyanyai örökségének; a kehidai, koppányi és kustányi birtokoknak a pontos felmérése a közös gazdálkodás utolsó éveiben, 1851—52-ben készült el, az ezekről készült térképet 1852. június 7-én hitelesítették. A három település környékén elterülő 1633 holdnyi birtok művelési ágak szerinti összetétele a következő volt: (kerekített adatok) 35% erdő, 25% szántóföld, 18% szőlőhegy, 10—10% rét és berek, végül kb. 2% belső telek és árendásföld.

22 (Lásd 4. sz. melléklet.) Deák Ferenc, röviddel azután, hogy kezébe vehette ügyvédi diplomáját, és kinevezték Zala megye tiszteletbeli tiszti alügyészének (alig 22 éves korában), 1825-ben kezdte meg a gazdálkodást. Miután Antal bátyja 1825 szeptemberétől 1827 augusztusáig (hosszabb-rövidebb szünetekkel) a megye követeként a pozsonyi országgyűlésen tartózkodott, Ferencnek volt alkalma megtanulni a gazdálkodást. Így írt erről 1825 novemberében barátjának, Vörösmarty Mihálynak: „Minekutána testvérem megyénk által, mint követ az ország gyűlésére küldetett, közös gazdaságunk terhe egyedül rajtam fekszik, ez pedig egy, a mezei gazdaságban még eddig járatlan kezdőnek idejét elfoglalja sokféle tárgyaival [...}. Melyhez nálam még az is járul, hogy egyik jószágocskánk lakásomtól távol esvén, annak megtekintése mindenkor hosszabb időt kíván".

23 Deák Antal nemcsak a hivatalában és a jobbágyaival, de öccsével szemben is kemény volt, igyekezett őt az önállóságra szoktatni. Amikor a gazdálkodás nehézségeivel küszködő Ferenc tanácsot kért tőle, azt válaszolta neki: „nem avatkozom bele, most te vagy a gazda, cselekedjél belátásod szerint".

24 A Deák család birtokainak igazgatása nem különült el a családtagoktól. Miután mindössze egy gazdatisztet, egy kasznárt alkalmaztak (és ő is jobbára csak a már betakarított termények tárolásával és eladásával foglalkozott) a gazdaság közvetlen irányítása, a termelés felügyelete egy családtag folyamatos, személyes jelenlétét igényelte. Deák Ferenc — amint azt leveleiből tudjuk — igyekezett is mind az aratásnál, mind a szénagyűjtésnél, mind a szüreten jelen lenni.

25 Ráadásul mivel sem Ferenc, sem Antal nem vezetett adatos könyvelést és számadást (legalábbis nem találtuk nyomát a gazdálkodás írásbeli ügyvitelének), a birtokigazgatást szóban kellett végezniük, ami rengeteg időt követelt. Joggal panaszkodhatott hát Deák Ferenc is, hogy „hivatalos és gazdaságbeli foglalatosságai" még pihenésre is alig engednek időt.

26 1830 szeptemberétől decemberéig, valamint 1832 novemberétől 1833 tavaszáig (mialatt Antal ismét a pozsonyi országgyűlésen tartózkodott), újból Ferencre hárult a gazdálkodás neheze. 1833 nyarától 1842 nyaráig ugyan zömében Antal irányította a gazdálkodást, de egyre súlyosabbá váló betegségei és gyógykezelései idején — néha csak hetekre, máskor hónapokra — Ferenc vette át tőle a munkát.

27 Deák Antal halála után a gazdálkodás minden nehézsége Ferenc vállára szakadt. Hosszabb távolléteit ezután az tette lehetővé, hogy ilyenkor a sógor és jóbarát, Oszterhuber József (Deák Klára férje) vezette a gazdaságot. 36