Levéltári Szemle, 42. (1992)

Levéltári Szemle, 42. (1992) 3. szám - HÍREK - Zsidi Vilmos: Beszámoló a II. Nemzetközi Pálos Rendtörténeti Szimpóziumról / 103–104. o.

Beszámoló a II. Nemzetközi Pálos Rendtörténeti Szimpóziumról Az utóbbi években örvendetesen felélénkültek és új lendületet vettek az egyháztörténeti kutatások. Ezt — számos forrásmunka és tanulmány közreadása mellett — olyan jelentős rendezvények bizonyítják, mint az észak-olaszországi Gazzadában 1990 szeptemberében megrendezett magyar egyháztörténeti hét (kötetben: A katolikus egyház Magyarországon. Szerk.: Somorjai Á. és Zombori I. Eccl. Sancta I. Bp., 1991.), vagy mint az Esztergomban 1991 májusában lezajlott Egyházak a változó világban c. konferencia. E sorba illeszkedik mindenképpen az újrainduló maroknyi pálos atya által rendezett tudományos tanácskozás. Az 1981-ben Városszalónakon megrendezett I. után tíz évvel került sor Budapesten a II. Nemzetközi Pálos Rendtörténeti Szimpóziumra 1991. október 4—5-én. A szervezésben a fehér barátok segítségére volt — a tanácskozásnak is otthont adó — Pázmány Péter Hittudományi Akadémia és a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem Levéltára. Szép számmal jelentkeztek előadók: a közel 40 egyházi és világi kutató közül 5 Lengyelországból, 1 Ausztriából érkezett. A létszám persze nem volt teljes. Mások mellett például jeles magyar, rendtörténettel is foglalkozó történészek éppúgy hiányoztak, mint horvátországi kollégáik. A résztvevők nagy száma miatt a kétnapos konferencia második napján szekcióülésekben zajlottak az előadások. (I. Rendtartományok, kolostorok, rendházak története, II. Régészet, építészet, művészettörténet, III. Művelődés, iskoláztatás; népi vallásosság, IV. Biográfiák.) Török József, a Pázmány Péter Hittudományi Akadémia dékánja nyitotta meg a szimpóziumot. A résztvevőket Máthé Tibor Péter OSP magyarországi rendfőnöki megbízott, valamint több magyar római katolikus főpásztor, köztük Paskai László bíboros, prímás, esztergomi érsek köszöntötte levélben. Az egyes előadások bemutatását megelőzően meg kell jegyeznünk, hogy a pálosok középkori történetének kutatására is vonatkozik az a szomorú tapasztalat, hogy a kutatóknak zömmel csak tárgyi és építészeti emlékek állnak rendelkezésére. Nem véletlen tehát, hogy a régészek és építészek szekciója volt a legnépesebb. Guzsik Tamás a Mátyás-kori udvari későgótika hazai elterjedésében a pálosok közvetítő szerepét emelte ki, Bencze Zoltán a budaszentlőrinci főkolostor — a régészeti kutatások jelenlegi elégtelensége következtében még nem végleges — építéstörténetét vázolta. Miklós Zsuzsa szintén még nem befejezett ásatási eredményeket ismertetett a toronyaljai (Börzsöny-hg.) kolostorról. Csak a régészek számára létezik a Fodor László által feltárt felnémet-almárvölgyi Mária Magdolna kolostor, amelyet dokumentálás után visszatemettek. Az elsősorban írott forrásokkal dolgozó történészek közül Török József Remete Szt. Pál officiumának eredetét kísérelte meg tisztázni. A Zrínyiek és a pálosrend történetében kölcsönösen érvényesülő eszméket R. Várkonyi Ágnes a belső béke, a különböző országok közös érdeke, a Patrona Hungáriáé gondolat és a törökellenes felszabadító háború gondolatkörében jelölte meg. Több előadó is foglalkozott a magyar és lengyel pálosok kapcsolatával: így Zbudniewek, Janusz OSP, aki a két említett provincia egymáshoz való viszonyát a 16. századi belső reformokhoz történő hozzáállásuk alapján vizs103