Levéltári Szemle, 42. (1992)

Levéltári Szemle, 42. (1992) 3. szám - MÉRLEG - Szili Ferenc: Pécs színháztörténetének forrásai a Baranya Megyei Levéltárban (1886–1949). Bp., 1990 / 89–90. o.

jelentős vidéki színházunk belső életét, szakmai és anyagi gondjait, és a Színügyi Bizottságok tevékenységét is. A város lehetőségeihez mérten mindig támogatta a színházat, de az igazgatók kinevezésében, a műsor megválasztásába, a színészek szerződtetésébe is véleményt formált, illetőleg a végső szót kimondhatta. A város mellett az alkalmi mecénások is tevékenyen részt vettek a színház támogatásában, mindezek ellenére a zavartalan munkát az igazgatók tőkeereje biztosította. A pénzhiány azonban permanensen kimutatható, ezzel magyarázhatjuk, hogy a társulatok viszonylag alacsony létszámmal dolgoztak, évente viszont 250—300 előadást is tartottak a délutáni és esti műszakokban. Figyelemmel követhetjük a társulatok repertoárjait, az előadások műfajait, a vendégtársulatok és -művészek fellépését, a társulatok vidéki és külföldi előadásait egyaránt. A prózai előadások és a népszínművek mellett egyre népszerűbbek lettek az operettek, a kabaré előadások és az operával is próbálkoztak, ha nem is értek el átütő sikert. A klasszikus prózai előadásokat a közönség viszonylag gyorsan elfogadta. A panaszlevelekből személyes sorsokat ismerhetünk meg, művészi karriereket, sikereket és látványos bukásokat, és természetesen a csődeljárások is napirenden voltak. Fontos statisztikai adatokat is kapunk az épület műszaki állapotára vonatkozóan, a vidéki előadások látogatottságáról. Ugyancsak figyelemre méltóak azok a lapok és újságok, amelyekben 1911-től hosszabb-rövidebb ideig működve kritikákat is megjelentettek. Végezetül azokra a regesztákra szeretném felhívni a figyelmet, amelyekből a második világháború utáni pártpolitikai küzdelmeket ismerhetjük meg. A különböző pártok a kultúrának exponált színterét a színházat is kardinális kérdésnek tekintették. Kritika érte az igazgatókat, elsődlegesen politikai előéletüket vették célba. Az igazgatói pályázatokon többen baloldali nézeteiket hangsúlyozták, őket többnyire a MKP és az SZDP helyi vezetői támogatták. A pályázók közül háttérbe szorították mindazokat, akik a fasisztabarát, a polgári és az antiszemita jelzőt megkapták. 1948-ban a Pécsi Nemzeti Színház igazgatóját Aczél György utasítására váltották le. A baloldali dogmatikus szemléletet tükrözik azok a kritikai észrevételek, amelyek a színház tevékenységét érintették. A főbb vádak között az alábbiak szerepeltek: az előadások nem a realista irányzathoz tartoznak; többnyire polgári szemléletű, selejtes műveket adnak elő; hiányoznak a klasszikus művek. Tiltakoztak az operettek ellen, helyébe népitáncokat és adomákat javasoltak. A baloldali kritikák szerint a dolgozók általános művelődését és a szociális nevelését kell a színháznak szolgálnia. A kiadványt művelődéstörténeti szempontból jelentős munkának tekinthetjük, mivel a szerző olyan színháztörténeti mélyfúrásokat végzett, amelyek birtokában a monográfia megírása is lehetővé vált. Szili Ferenc A Tudományos Minősítő Bizottság által kiküldött bíráló bizottság előtt Horváth Zoltán ny. soproni levéltárigazgató 1992. június 26-án sikerrel védte meg „A soproni és sopronbánfalvai molnárcsaládok és malmaik története" c. értekezését. A bíráló bizottság javasolta a Tudományos Minősítő Bizottságnak, hogy Horváth Zoltán számára ítélje oda a történettudományok kandidátusa fokozatot. 90