Levéltári Szemle, 42. (1992)

Levéltári Szemle, 42. (1992) 3. szám - MÉRLEG - Szabó Attila: Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasága és társadalma a polgári forradalom előtt. Kecskemét, 1991 / 87–88. o.

lis szerepének hangsúlyozása mellett az ipari résznél említi az első kecskeméti nyomdát. A „Harmadik ágazat" című résznél a város közlekedési, kereskedelmi és pénzügyi viszonyait olvashatjuk. Közlekedését és kereskedelmét földrajzi helyzete — lévén a hajózható folyóktól távol — hátrányosan érintette. Országos vásárai viszont híresek voltak, bár a XIX. században a régi „baromvásárok" fénye már kissé megkopott. A piaci sátrakból, állandó bódékból kialakuló boltok viszont már a modern kereskedelmet formázták. Szerző bemutatja a pénzforgalmat és a tőkefelhalmozást illető tendenciákat, de ezek nagyságát és a felhalmozás jellegét nem lehetett feltárni az ilyen irányú kutatások hiányában. A XIX. század derekán a 40 ezres lakosságszámot elért Kecskemét Magyarország negyedik legnépesebb városa lett, amely a jelentős bevándorlás ellenére nemzetiségi, anyanyelvi szempontból alapvetően magyar maradt. A migráció viszont a vallási összetételt jelentősen módosította — az egyébként vallási türelmességről példás — városban, ugyanis a korábbi katolikus és református felekezetek mellett megjelentek más hitközségek (pravoszláv, evangélikus, izraelita) is, és a XVII. századi fele-fele arány a katolikusok és a reformátusok közt a XIX. századra erőteljesen eltolódott az előbbiek javára. A város társadalmát vagyoni és jogi osztályozás szerint nemesek, parasztok, polgárok, értelmiségiek csoportjaira bontja a Szerző. Megállapítása szerint Kecskemétre is érvényes a késő magyar rendi társadalom egyiü fő sajátossága, mely szerint az nem tudott általánossá, még kevésbé kizárólagossá válni és a szabad paraszti fejlődés szigetei fennmaradtak, sőt gyarapodtak. A nemesi rend itt lényegében nem volt fellelhető, ugyanis a beköltöző nemesek és az armálist szerző cívisek elfogadták külön-külön a rájuk háruló terhek viselését. Kecskemét társadalmi helyzetét és jogállását alapvetően meghatározta az a körülmény, hogy el tudta kerülni a -közvetlen földesúri kezelésbe kerülését és szabad parasztként, a közösségi gazdasági kényszertől is mentesen végezhették termelői tevékenységüket. A polgárosodási tendenciát mutatja a már megjelenő, de még képlékeny, gyenge polgári és értelmiségi réteg. Iványosi-Szabó Tibor munkájában az alapvető forrásbázist a városi adminisztráció tevékenysége során keletkezett iratok képezik, melyek átfogják a közigazgatáson túlmenően a gazdasági irányítást, a város saját gazdasági tevékenységét, a magisztrátus szervezését és irányítását. Ezeken belül megkülönböztetett figyelmet kaptak a városi adókönyvek, a különféle összeírások és nyilvántartások. A források lehetővé tették és a szerző élt is azzal a lehetőséggel, hogy a gazdasági- és társadalomtörténeti szempontból lényeges adatsorokból sok, jól hasznosítható táblázatot készített. összegezve ismételten megállapítható, hogy Iványosi-Szabó Tibor könyve újabb értékes munkával gazdagította a magyar történeti szakirodalmat. Az igényes tipográfiai és kötésű könyv a Bács-Kiskun Megyei Levéltár és a BácsKiskun Megyei Pedagógiai Intézet munkatársait dicséri. Szabó Attila 1992 tavaszán nyugalomba vonult Németh Klára a győri levéltár munkatársa, aki 1985 óta önzetlen segíteni akarással vett részt folyóiratunk szerkesztőségének adminisztratív munkájában. Távozását mindannyian érezzük. 88