Levéltári Szemle, 42. (1992)

Levéltári Szemle, 42. (1992) 3. szám - KILÁTÓ - Glück Jenő: A Csernovics–Vukovics levéltár / 76–82. o.

Lúgos eleste után Krassó megye déli része és a bányavidék elfoglalása a császáriak részéről majd három hónapig kudarcba fulladt. Ideiglenesen ugyan elfoglalták Boksát, de Resicával együtt csak december 25-én tudták birtokba venni. (AK 169, T 118—1—38, 40, 37, 33, 44, 3—49, 6—51, A-4—283, 5—200, 6—14). Maderspach Ferenc alezredes (1793—1849) jelentéseiből értesülhetünk Fehértemplom további ellenállásáról és ennek anyagi feltételei biztosításáról. (A-4—223/4, 234; 5—36, T 118—2—3/7, 9). Egy december 30-ikáról kelt jelentés szerint Versecen 4410, Fehértemplomnál 1903 fegyveres volt. (A-5—221). A temesvári őrség már októberben igyekezett Csákóvát elfoglalni, sőt a közigazgatást is megszervezni. A kísérlet azonban ingatag lábakon állt. (A-4—253, 5—102, 756). Temesvártól nyugatra Vécsey és Damjanich csapatai álltak. Nagybecskereken 11 század és egy üteg állomásozott. E vidéken is több község (mint Gilád) birtoka váltakozott. (T 118—5—32, 28/9, 25, 105). Több beszámoló Nagy Sándor csapatainak tevékenységéről szól Nagy—Jécsa és Zsombolya vidékén. (A-5—17, 34/5, 37/5, 37/8, 27/8, 27/8, 134). Rákóczi őrnagy 302 fős csapata lefegyverezte Klopodiát. Ezeresen pedig Rózsa Sándor csapatának rablásai miatt járt el. Sipet, Kádár stb. elöljárói hűséget fogadtak (A-5—118, 124, 135, 182). Kotzó Károly önkéntes csapata a zichyfalvi táborból indult ki (A-5—139, 140, 263). Windischgrátz támadásának visszaverésére a Honvédelmi Bizottmány az erők egyesítését határozta el. Intézkedés történt a resicai ágyúgyár Pestre szállítására. A délvidék kiürítésére szóló parancs december 22-én érkezett meg Verséére és csakhamar megindult a csapatok elvonulása. A szerb felkelők előrenyomulása folytán Knicsánin 1849. január 25-én már Szegedet is megadásra szólította fel (A-5—191, 293; 6—3, 15). E helyzet újabb szenvedést hozott a polgári lakosságnak, elsősorban a magyar menekülteknek. Január 23-án jelentették, hogy Szeged tele van menekültekkel, sőt a helyi lakosság is távozni kezdett. Ugyanakkor megjelentek a segíteni akarás példái is. Békés megye úgy döntött, hogy a debelácskaiak közül legalább 1000 főt befogadnak (A-6—5, 22; 4—40, T 118—3—60). A visszavonulással gyakorlatilag lezárul Vukovics kormánybiztosi működésének iratanyaga. Számos dokumentum maradt azonban emigrációs tevékenységével kapcsolatban. Világos után egy ideig Magyarországon rejtőzködött, feleségével azonban sikerült leveleznie (T 118—10—12). Később családjával, főképp Mária lányával és Urményi nevű vejével levelezett. Családi ügyeken kívül többször politikai megjegyzéseket is tett. Megőrizték később megjelent emlékiratainak néhány töredékét is (T 15Í—110/3; 118—4—1, MR 7162). Fontosabbak elvi kérdéseket tárgyaló írásai, elsősorban „Némely észrevétel B. Űr emlékiratára", amelyet minden valószínűség szerint Bálcescunak szánt (Párizs, 1851. március 17.) Ebben a románokkal történő megbékélés mellett foglal állást, a megoldást pedig a demokráciában, a nemzetiségi engedményekben és egy föderáció létrehozásában látja (AK-A 1885). Egy francia nyelvű fogalmazványában „Magyarország összes nemzetiségeinek egyenlősége és testvérisége, valamint a román és magyar nemzet közötti legszorosabb szövetség" gondolatát védelmezi (uo.). Egy másik, 1851 júliusában készült anyaga azt hangoztatja, hogy a magyar forradalom kiterjesztette a szabadságot a nemzetiségekre is (T 118—7—11). Néhány dokumentum halálával illetve tevékenysége méltatásával foglalkozik. Mindenesetre e levéltár jelentősége valójában csak a Csány levéltáréhoz hasonlítható. 82