Levéltári Szemle, 42. (1992)

Levéltári Szemle, 42. (1992) 3. szám - KILÁTÓ - Auer, Leopold: Ausztria történetének írott forrásai: a megőrzés és feltárás problémái / 52–75. o.

a megsemmisítésére azt mint titkosszolgálati vagy titkosrendőri ügyet jelölték. A Habsburg birodalom katonai hírszerző szolgálatának iratanyaga csak nagyon kis részben maradt fenn.

83 A titkos diplomáciai akciók sem csapódtak le mindig megfelelő módon írásban. Jobban áll a helyzet az Államkancellária és a Legfőbb Udvari Rendőrhatóság, valamint a Külügy- és Belügyminisztérium titkosrendőri működésével,

84 noha az összegyűjtött információk — egy részét mint például a felbontott levelek ezreit — az 1848-as forradalom kitörésekor megsemmisítették,

85 illetve a Legfőbb Udvari Rendőrhatóság és a Belügyminisztérium esetében az igazságügyi palota égésekor keletkezett veszteségeket is figyelembe kell venni. A diplomáciai anyagnál a titoktartási érdek mellett még belép az a körülmény is, hogy éppen jelentőségük miatt az iratokat gyakran visszatartották a hatóságoknál, az egyes hivataloknál vagy éppen magánál a császárnál, ami később, ha aktualitásukat már elvesztették, nagyon könnyen maga után vonta a pusztulást. Így feltűnő, hogy a spanyolországi császári követ jelentéseinek nagy része, a 17. század első feléből, nem maradt meg eredetben, ily módon kénytelenek vagyunk a madridi követségi levéltár párhuzamos irataihoz nyúlni.

86 Az uralkodó, illetve a központi állami hatóságok iratainak áttekintése után vessünk egy pillantást az egyes tartományok és községek iratainak fennmaradására, valamint a magánjellegű iratokra. Ami a Rendeket illeti, ott nem egészen egyszerű gyorsan és megbízhatóan információkat szerezni a tevékenységük során keletkezett forrásokról.

87 Noha a Rendeknél sohasem volt hiány a levéltáraik megőrzésére irányuló fáradozásokban, ennek ellenére itt is tartományonként különböző mértékű veszteségek keletkeztek. Tiroltól és Krajnától eltekintve az osztrák örökös tartományok rendi levéltárai elsősorban a 16. század közepe előtti időszakban nagyobb hiányokat mutatnak, s a 15. században még az egyes tartomány gyűlések számát és idejét is nehéz világosan tisztázni.

89 A 16. század közepétől azután erősen nő a megmaradási hányados, ámde a másolati és mutatókönyvek, mint a Felső-Ausztriában vezetett „annalesek" vagy a stájerországi irattári segédletek alapján, erre az időre is veszteségek állapíthatók meg.

90 Teljesen hasonló a helyzet a különböző tartománygyűlési, bizottsági vagy képviseleti jegyzőkönyvekkel.

91 Az egyes rendi kúriák közül csak a felsőbb rendek levéltárai maradtak fenn, ha eltekintünk a Bregenzerwald-i rendi levéltártól, amely mint a paraszti önigazgatás írásos lecsapódása, nagy kivétel.

92 Ezzel szemben kivétel nélkül elvesztek a városi kúriák levéltárai,

93 a felső-ausztriai főpapi rend levéltárai Kremsmünsterben megmaradtak,

94 Steiermarkban viszont lehetséges, hogy az 1865-ös admonti levéltár tűz áldozatául estek.

95 Elpusztult nagyrészt a felső-ausztriai tartományfőnökség 1700 előtti levéltára is.

96 Egészen rosszul áll a városigazgatási iratok megmaradásának ügye. Miután a háborúk, tűzvészek és a rendezett levéltárügy hiánya kezdettől fogva magas pusztulási hányadost jelentettek, a 19. században a helységhiány és a rosszul értelmezett takarékosság sok városi levéltárat a papírmalmokba juttatott. Egy különösen dicstelen példa erre az ennsi városi levéltár, amelyet 1857-ben jórészt egy bécsi kartonkészítő iparosnak adtak el hulladékpapírként. Az, hogy ebből mi került a kézirat-kereskedelembe ma már csak nehezen állapítható meg. Az ennsi levéltár darabjai Szentpétervárig jutottak és még a második világháború után is szerepeltek az antikváriumok alkalmi kínálatában.

98 Sajnos Enns nem egyedüli eset volt, hasonló sors jutott osztályrészül a gráci, grieskircheni, klosterneuburgi, linzi és — csekélyebb mértékben — a riedi (im Innkreis) levéltáraknak.

99 Ugyanez a sors már a korábbi időben csak egy szerencsés véletlen folytán kerülte el Bécsújhelyt (Wiener Neustadt),

100 és még az általában jól ke59