Levéltári Szemle, 42. (1992)

Levéltári Szemle, 42. (1992) 3. szám - KILÁTÓ - Auer, Leopold: Ausztria történetének írott forrásai: a megőrzés és feltárás problémái / 52–75. o.

volt a visszaélések előtt, de azt követően is a sokfajta előírást tartalmazó intézkedések — pl. azáltal, hogy a papír értékesítéséből származó bevétel egy részét átengedték a selejtezőknek — természetes módon erőteljesen csábítottak a nagyvonalú értelmezésre. így történhetett, hogy régi okleveleket aranyműveseknek, vagy egyáltalán nem megsemmisítésre méltó iratokat, mint selejtpapírt élelmiszerkereskedőknek adtak el. Magában a Házi-, Udvari és Állami Levéltárban (Haus-, Hof- und Staatsarchiv) kerülhettek egy sajtkereskedő kezébe fontos Habsburg családi levelezések, amelyeket azután Hormayer az utolsó pillanatban még visszaszerzett.

63 Különben olykor még a megsemmisítésre szánt selejtanyagból is sikerült egyes darabokat megmenteni: egy 1534-es eredeti török oklevél az Udvari Haditanács töredékéből került művészettörténész kezébe; Adalbert Stifter szákvéleménye a linzi egyetem felállításáról hasonló módon maradt meg. Galíciában ugyanis egy magángyűjtő saját levéltárat hozott létre különböző hatóságok selejtirataiból, miként a 19. század más gyűjteményei is sok darabjukat köszönhetik ugyanezen lelőhelynek.

64 A tartományi illetve állami hatóságok iratai esetében a belső igazgatás szenvedett veszteségeket. Az Udvari Kancellária (Hofkanzlei), a cseh és osztrák örökös tartományok belső ügyintézésére hivatott központi hatóság iratait 1748 után még nedves, párás pincehelyiségekben tárolták.

65 Ismételten átfogó selejtezéseket végeztek, amelyeket egy irattári tisztviselő egyszer e szavakkal igazolt: „Ha az elődök állandóan hűek maradtak volna ahhoz a gondolathoz, hogy az irattárnak akárcsak a legkisebb darabját sem tanácsos elpusztítani, úgy a fél Bécs sem lenne elég ahhoz, hogy az összegyűlt iratokat napjainkban befogadja."

66 Azt, hogy ezek a selejtezések miként történtek, a következő eset illusztrálja: 1860 után a Belügyminisztérium Levéltárának, ahogyan 1848 óta az Udvari Kancellária Levéltárát hívták, pincéjében egy zsákot találtak, ezzel a felirattal: ,,régi ócskaság, megsemmisítendő": A vizsgálat során kitűnt, hogy Bécsújhely (Wiener Neustadt) kiváltságlevelei a 13. századtól 1770-ig II. Rudolf leányának Ausztriai Karolinának egy saját kezűleg aláírt beadványa jegyajándéka kifizetéséért, és II. Ferdinánd végrendeletének másolata találhatók benne.

67 Még bosszantóbb a helyzet az igazságszolgáltatás iratanyagával, mivel ott alapvetően abból indulnak ki, hogy a befejezett perek, amelyek már nem érintenek élőket, megsemmisíthetők. Röviddel a Legfelső Igazságügyi Hatóság (Oberste Justizstelle) felállítása után, 1749-ben, az Udvari Kancelláriától átvett bűnügyi iratok egy részét kiselejtezték,

68 1782-ben pedig az 1600—1736. évi bűnügyi iratokat, valamint az ún. árvasági és büntetőtáblázatokat semmisítették meg.

69 Ugyanígy vándoroltak a bécsi magisztrátusnál felhalmozódott bírósági iratok a sajtkereskedőhöz ahol értéktelennek tartották őket, miáltal — mint Gerson Wolf megállapította — a korábbi időszak jog- és kultúrtörténetének tanulmányozásához szükséges forrás teljesen elpusztult.

70 Alkalmasint az iratoknak a bíróságok számára történt átadása is veszélyforrássá lehetett. így a Helytartóság (Vogteiverwaltung) iratait Bregenzben egy ideig az ottani járásbíróságon őrizték, ahol a házmesterek a papírt olcsó fűtőanyagnak tekintették. Csak az utolsó pillanatban tudták a mehreraui régi kolostor 13^-14. századi jövedelmi kimutatásait az elégetéstől megmenteni, míg néhány másik már a kályhába vándorolt,

71 Az uradalmi úriszékek és a feloszlatott járásbíróságok levéltári anyagának őrzése az előző században hosszan tartó vita tárgya lett, míg végül a tartományi levéltáraknak az anyag átvételére történt felhatalmazásával befejeződött.

72 Ennek ellenére a probléma még ma sincs teljesen megoldva, mindenekelőtt a fellebbezési fórumok és a Legfelső Bíróság iratait illetően, amelyeket nagyobb részt nem közlevéltárakba szállítottak be.

73 összehasonlítva az igazságszolgáltatással a pénzügyigazgatás anyaga viszonylag kedvezőbb helyzetben van, de magánál az Udvari Kamara (Hofkam57