Levéltári Szemle, 42. (1992)

Levéltári Szemle, 42. (1992) 3. szám - KILÁTÓ - Auer, Leopold: Ausztria történetének írott forrásai: a megőrzés és feltárás problémái / 52–75. o.

LEOPOLD AUER Ausztria történetének írott forrásai A megőrzés és feltárás problémái Némi leegyszerűsítéssel a történettudomány tudományos jellege a számbavehető és kritikailag kiértékelt forrásanyaggal adekvát kérdésfelvetés közvetítésén nyugszik. A forrásokhoz való kötöttség a történelemkutatás számára egyidejűleg szükségszerűség és kockázat. Eltekintve ugyanis a forrásértelmezés problematikájától, amely főként olyan szubjektív ismérveken nyugszik, mint a hitelesség és megértés

1 — és erre Arnold Esch röviddel ezelőtt éppoly izgalmasan, mint hatásosan mutatott rá

2 — mind a források keletkezését, mind fennmaradását sok veszély és véletlenszerűség kíséri. Egy példát idézve az osztrák történelem kezdeteiből: nem fogadhatjuk el, bármennyire is érthetővé tenné az eltérő forráshelyzet, hogy az Ottó féle „Mark Ostarriehi"-ban, a lechmezei csata és a maius privilégium között, kevesebb történt, mint — mondjuk — Alsó-Ausztriában az utolsó két évszázadban. Ez a forrásadottság azonban mégiscsak döntő hatású a múltszemléletünkre és oly veszélyt rejt magában, 'hogy kérdésfeltevésünk hasonul a forráshelyzethez. Ezért vagy szemet hunyunk múltképünk bizonyos fehér foltjai felett,

3 vagy olyan feltételezésekkel töltjük ki e foltokat, amelyek gondolkozásunkból vezethetők le. Annak a tudatnak, hogy a források sűrűsége és az események jelentősége, melyről a források tájékoztatnak, nem szükségszerűen esnek egybe, ily módon állandóan a forrásfeldolgozás egyik kiindulópontjának kell maradnia. Az egyenlőtlen forrássűrűség tudatában kell az osztrák történelem írott forrásai megőrzése és feltárása problematikájára vonatkozó kérdéseket is szemrevételezni.

4 Az írott forrásokra történő leszűkítés ez esetben tisztán, gyakorlati munkamódszertani okból fakad, amit jogossá tehet, hogy az írott források jelentősége a történettudomány számára az első helyen áll. Magától értetődően nem szabad azonban átsiklani afelett, hogy vannak olyan területek, ahol az írásos források tanúbizonysága egyértelműen alatta marad a nem írottakénak. Aki a szó szoros értelmében akar képet alkotni magának a múlt emberéről és környezetéről az képi és tárgyi forrásokból sokkal közvetlenebbül teheti, mint írottakból. Egy még oly jó leírás egy ember fizikumáról sem érheti el bizonyos tekintetben egy jó portré kifejező erejét, és hasonló megállapítás érvényes sok más területre is. Ennek ellenére csak az írott források léte teszi lehetővé azoknak az összekötő vonalaknak és kapcsolatoknak helyreálítását, ameMegjelent Die Schriftquellen der Geschichte österreichs. Probleme ihrer Erhaltung und Erschliessung címmel a Mitteilungen des Instituts für österreichische Geschichtsforschung. 97. köt. 1—2. szám (Bécs, 1989) 13—51. old. — Ford. Gecsényi Lajos. A közlés és fordításaz Institut für österreichische Geschichtsforschung igazgatója Herwig Wolfram egyetemi tanár hozzájárulásával történt. A szerkesztőség ez úton fejezi ki köszönetét az engedélyért. 52