Levéltári Szemle, 42. (1992)

Levéltári Szemle, 42. (1992) 3. szám - Kisfaludy Katalin: Vagyonnyilvántartások a pénzügyigazgatási fondokban / 48–51. o.

tátott, amely miatt köteles volt állami adót fizetni, név szerint megtalálható a Budapestvidéki Pénzügyigazgatóság irataiban.

8 Azt, hogy kit, melyik ügyosztályban érdemes keresni, adóköteles tevékenységétől vagy vagyontárgyától függ. Az osztályok nevei is eligazítanak, ha tudjuk: fogyasztási adót a termelő, szállító, eladó fizet, meghatározott cikkek után (szesz, dohány, só, hús stb.) — II. üo. — miközben az italmérésből jövedelmet húzók adóival az V. üo. foglalkozott, forgalmi adót a vagyontárgyak forgalmát közvetítő cselekmények, jogügyletek után kellett fizetni (vagyonátruházás, örökség, tőzsdei nyereség stb.) — IV. üo. egyenesadónak azt nevezik, amit közvetlenül az adózóra terhelnek vagyontárgy vagy jövedelmek után, így egyenesadó a ház-, a jövedelem-, a vagyon-, az iparűzési adó, a munkabér, a tőkék kamata, a föld után fizetendő, valamint a kereseti adó. Ez utóbbit vállalatokra, üzleti vállalkozásokra rótták ki. Mindezeket a VII. üo. kezelte, kivéve a földadót, amely a VIII. üo. ügyköre. A pénzügyőrségi osztály a pénzügyőrség mint nyomozó hatóság ellenőrzésével foglalkozott. Az illeték ügyosztály a különböző jogszabályokban megszabott közigazgatási, törvénykezési stb. eljárások után fizetendő illetékeket kezelte. Ez utóbbinak az egyén vagyoni helyzetéhez köze nem volt, lévén a vagyonátruházás nem illeték, hanem forgalmi-adóköteles tevékenység volt 1950-ig. Ügyköre szerint tehát valamennyi állami adózásra kötelezett állampolgárral foglalkozott a pénzügyigazgatóság. Irataiban ezért megtalálhatók a föld-, az üzlet-, a kocsma-, a malomtulajdonosok, a vállalkozók, a kereskedők, és a sort még folytatni lehetne. Ezeken kívül „különleges" vagyonnyilvántartások is föllelhetők, amelyeknek elkészítését és őrzését szintén (országos érvényű) jogszabályok utaltak a pénzügyigazgatóságok hatáskörébe. Ide tartoznak a zsidó törvények hatálya alá tartozó személyektől elkobzott vagyonról, a népbírósági ítélettel elkobzott vagyonról, végül az elhagyott javakról szóló rendelkezések. í. Zsidók elkobzott vagyona Elöljáróban le kell szögezni, hogy a Budapestvidéki Pénzügyigazgatóság irataiban csak és kizárólag 1944-es rendelkezések alapján elkobzott zsidó vagyonokról vannak nyilvántartások. Az 1600/1944. ME. sz. rendelet „a zsidók vagyonának bejelentéséről és zár alá vételéről szólt.

9 Végrehajtására adták ki az 50 500/ 1944. KKM. sz. rendeletet, a „zsidó üzletek, vállalatok bezárásáról, új vállalatvezetők kinevezéséről".

10 Ez előírta, hogy névjegyzékek készítendők, amelyekben név, cím, a telephely neve, címe, az üzlet (üzem) évi forgalma, az árukészlet értéke, az alkalmazottak száma szerepelt. Ezen túlmenően részletes vagyonleltár készítését is előírták, amelyet a területileg illetékes pénzügyigazgatóság kiküldöttjéből (is) álló bizottság vett föl. Az előbb említett névjegyzékek a közigazgatásban (polgármester/elöljáróság), a részletes vagyonleltárak a pénzügyigazgatóságnál kerültek megőrzésre, egy példányuk pedig az adott település adóhivatalában. Az 1610/1944. ME. sz. rendelet a „zsidók lakhelyének kijelöléséről" gettók fölállítását írta elő.

11 Ennek végrehajtása kapcsán hozták a 147 310/1944. VI. PM. sz. rendeletet, amely a pénzügyőrségek és pénzügyigazgatóságok kötelességévé tette az „átköltöztetések" miatt gazdátlanul maradt javak, úgy mint „ingóságok ..., elhagyott zsidó lakások, üzlethelyiségek, raktárhelyiségek" átvéte49