Levéltári Szemle, 42. (1992)

Levéltári Szemle, 42. (1992) 3. szám - Bikki István: Folyamatosság és átalakulás a szakigazgatás szervezetrendszerében és a jogban Magyarországon, 1945–1949 / 41–47. o.

lési ülésen történt meg. Az 1946: XVIII. te. az 1946: XVI. tc-ben adott felhatalmazást 1947. február 28-ig hosszabbította meg, a felhatalmazás feltételeinek megváltoztatása nélkül. Ugyanezt tette az 1947: VIII. te, amely a határidőt 1947. május 31-ig, és az 1947: XVI. te. is, amely 1947. szeptember 30-ig hosszabbította meg. A 1947: XXVI. te. az 1946: XVI. tc-vel adott határidőt 1948. április 30-ig meghosszabbította, de a kormány által a felhatalmazás alapján kiadott rendeletek utólagos törvényhozási kontrolljának rendszerét megváltoztatta. A kormány köteles volt az így kibocsátott rendeleteit, „azoknak a minisztertanácsban való elfogadását követő tizenöt nap alatt az országgyűlés politikai bizottságának utólagos jóváhagyás végett bemutatni. A politikai bizottság a bemutatott rendeletekről az országgyűlésnek a bizottsági tárgyalást követő legközelebbi ülésen jelentést tesz". Űj eleme volt a törvénycikknek az is, hogy az országgyűlés utólagosan jóváhagyta az 1946: XVI. te. alapján, és a felhatalmazása hivatkozás nélkül kiadott kormányrendeleteket. Az 1948: XXIV. te. az 1946: XVI. te. és az 1947: XXVI. te. által megfogalmazott szabályoknak megfelelően 1948. december 31-ig hosszabbította meg a kormány rendeletalkotási felhatalmazását. Az 1948. LVI. te, az utolsó felhatalmazási te, a fenti határidőt 1949. december 31-re módosította. Az Ideiglenes Nemzeti Kormány számára adott felhatalmazás okát az ország zilált helyzete indolkolta. Nem volt meg annak a lehetősége, hogy az Ideiglenes Nemzetgyűlés rendszeres, folyamatos működést fejtsen ki, de sokszor a törvényhozási tárgyakat is érintő, gyors jogszabályalkotást kívántak meg a körülmények. Érdekes, hogy a törvényhozás 1945 szeptemberi ülésszakán, a törvényerőre emelés céljából beterjesztettek a felhatalmazás alapján alkotott kormányrendeleteket, többek között a földreformról és a népbíráskodásról szólót. így történhetett meg, hogy a törvények elfogadásának vitájában hónapokkal azelőtt elfogadott és már részben végrehajtott, illetve alkalmazott jogi normákat vitattak meg az Ideiglenes Nemzetgyűlésben.

2 Az 1945 novemberi törvényhozási választások a kisgazdák győzelmét hozták. A Tildy-kormány személyi összetétele viszont arról tanúskodik, a Magyar Kommunista Pártnak, illetve szövetségeseiknek sikerült a nemzetgyűlési választások eredményeit „korrigálniuk". Így nem csodálkozhatunk azon, hogy a kommunisták számára milyen nagy jelentősége volt a kormány rendeletalkotási felhatalmazásának. A végrehajtó hatalomban való megerősödött pozícióik a felhatalmazással kibővítve ellensúlyozták a Nemzetgyűlésben meglévő kisebbségi helyzetüket. A Gazdasági Főtanács, amelynek főtitkára a kommunista Vas Zoltán volt, szintén rendelkezett normaalkotási joggal. Rendeletalkotási tevékenységével szinte egyenértékűek voltak határozatai, amelyek az állami szervekre vonatkozóan kötelező erővel bírtak, s következményükként nagy számú rendelet és kiterjedt joggyakorlat keletkezett. Ez szintén az MKP erejét növelte a kisgazda többségű törvényhozással szemben. Az 1946: I. te. elfogadása nem korlátozta a kormány rendeletalkotási felhatalmazását. A törvényhozás működésének folyamatossá válása, majd az MKP 1947. augusztus 31-i választási győzelme ellenére a felhatalmazás jogintézménye nem szűnt meg, sőt egyfajta többcsatornás jogszabályalkotási rendszer részévé vált Az 1949-ben elfogadott alkotmány az így kialakult helyzetet rögzítette, azzal az eltéréssel, hogy az igen széles terjedelmű felhatalmazás nem a kormányra, hanem a törvényhozás helyettesítését is ellátó új szervre, a Népköztársaság El42