Levéltári Szemle, 42. (1992)
Levéltári Szemle, 42. (1992) 3. szám - Karády Viktor: Egyetemi antiszemitizmus és érvényesülési kényszerpályák: magyar-zsidó diákság a nyugat-európai főiskolákon a numerus clausus alatt / 21–40. o.
lagosan, nyelvtudást 25 vagy a honi tanulmányoknál szokásost lényegesen meghaladó munkabírást, szellemi invesztíciót és mozgékonyságot követelt meg. A kényszerhelyzet ellenére a numerus clausus is minden bizonnyal elsősorban a magyar—zsidó fiatalság legérettebb, legjobb előképzettséggel ellátott, a felső tanulmányokban legjobban érdekelt, legkitartóbb, idegen nyelveket legjobban bíró, az idegen környezetben tájékozódni legjobban képes elemeit ragadta külföldre és marasztotta számos esetben ott. Lehettek ugyan ezek a régi szakértelmiség vagy a művelt polgárság leszármazottai, de — mint a 2. táblázat adataiból valószínűsíthető — a mobilis, jelentős iskolázottsággal nem bíró alsó-középosztályok tagjai erősen voltak közöttük képviselve. Ez azt is jelentette, hogy a külföldön képzett zsidó értelmiség jórészt többszörösen motivált és több szempontból pozitíve kiválasztott csoportot képezett. Az intellektuális túl-szelektáltság mellett réteg-sajátosan is (mint feltörekvő, elsőgenerációs értelmiségi egyrészt, mint jelentős anyagi áldozatokat hozó családok tagja másrészt) s természetesen mint a nehézségekkel dacoló zsidó is (akit meg akartak fosztani a magas szintű szakképzés lehetőségétől) igen nagy szellemi, anyagi és érzelmi ráfordítással-vágott bele külföldi tanulmányaiba. Ezeknek erőpróba jellegét s az ennek megfelelő intellektuális túlinvesztálását valószínűleg emelték a tanulmányok objektív körülményei, az elkerülhetetlen anyagi nehézségek, a gyakran fenyegető magány s az idegen környezet általánosan elidegenítő élménye. Mindezek s maga a külföldi egyetem látogatását kiváltó kényszerhelyzet („vagy ott kerülni egyetemre vagy sehol") legtöbbször pozitív eredménnyel járt. Mindehhez hozzá kell gondolnunk azt a tényt, hogy a környező országok nagy németnyelvű egyetemei (melyek a korszak végéig a magyar eredetű diákok túlnyomó részét fogadták be) minőségileg valószínűleg sokkal jobb képzést nyújtottak mint például a magyarországi fiatal vidéki egyetemek, melyekre — ezeknek érdekelt liberalizmusa folytán — a zsidó diákok viszonylag könnyebben juthattak be a numerus clausus alatt mint a spontán vagy hivatalos „őrségváltók" által jobban kontrollált budapesti főiskolákra. A száműzetés ellenében a zsidó diákság tehát külföldön átlagban sokkal nívósabb képzést kapott mint szerencsésebb magyarországi pályatársai. Emellett a tekintélyes külföldi oklevelek közvetlenül a nemzetközi tudományos piacra nyújtottak belépőjegyet, így a német nyelvű egyetemek legjobb magyar származású végzettjei gyakran tudtak a nagy világcégeknél vagy az akkori szellemi piacon a világszínvonalat képviselő német, majd — a nácizmus hatalomra jutása után — a Németországból kirajzó szellemi diaszpóra keretében az angol és amerikai tudományos intézményekben és főiskolákon elhelyezkedni. Ezeknek a pozitív kiválasztási, képzési és piaci tényezőknek eredője végül is az lett, hogy — míg a magyar kormányzat potenciális szellemi utánpótlásának nem jelentéktelen részétől fosztotta meg az országot — ez a intellektuális tőkekivitel elsősorban a tengerentúlon a magyar eredetű értelmiség részvételét a tudományos és művészi életben példátlan szintre emelte. A Mannheimek, Polányiak, Neumannok, Teliérek, Szilárdok, Ormándiak, Dorátiak, Kozmák vagy Cukor ok nevével fémjelzett s Magyarországról végül is elűzött szellemi csúcselit paradox módon a „magyar" tudományosságnak, művészetnek, zenének stb. szerzett (s a mindenkori államhatalomra való tekintettel meglehetősen érdemtelen) megbecsülést. A magyar zsidóság szempontjából — s ez az üldözéseket túlélő népességre is vonatkozik — a külföldi tanulmányok, bármely kényszerítő körülmények között is került rájuk sor — az érintett egész csoport, sőt a csoporttal kapcsolatban álló szélesebb miliők egészének szellemi mozgékonyságát, látókörét, világismeretét, nyelvtudását vagy legalább az idegen nyelvek tudásának értékelését, röviden modernizációs szintjét jelentékenyen megemelték. Emellett konkrétan 27
