Levéltári Szemle, 42. (1992)

Levéltári Szemle, 42. (1992) 1. szám - Dóka Klára: A Görgényi Református Egyházmegye levéltára / 24–31. o.

formálissá vált, és az egyházmegyék megerősödtek. A gyülekezetek a presbitériumokat újjászervezték, azonban az éves egyházlátogatáson keresztül az esperes igyekezett életüket befolyásolni: utasításokat adott a presbitereknek,

7 védelmezte a helyi szokások szerint évente újjáválasztott lelkészek érdekeit.

8 Az esperesek hatalmát korlátozta az 1713-ban megszervezett főkonzisztórium, melynek utódja a 19. század végétől az egyházkerületi igazgatótanács lett. A főkonzisztórium képviselője elkísérte az esperest az egyházlátogatásokra, ahol főként az ingatlan és egyéb vagyon összeírására fordította figyelmét. Beleszólt az egyházi bíráskodásba, a házassági perek eldöntésébe. A 18. század elejétől az egyházmegyék fontosabb ügyeit, melyek közgyűlési döntést nem igényeltek, partiális gyűléseken (szinódusokon) tárgyalták meg. Ezeken részt vettek az egyházközségek egyes képviselői és a főkonzisztórium megbízottja. A több-kevesebb rendszerességgel tartott gyűlésekből fejlődött ki Erdélyben a 19. század elejére az egyházmegyei tanács intézménye.

9 A Görgényi Egyházmegye — az Erdélyi Egyházkerület középső részén — 1700-ban kezdte meg működését. Területe a 18—19. században alig változott, az első világháború előtt 30 önálló egyházközség, 15 filia és számos szórvány tartozott hozzá, Maros-Torda, Kolozs és kis részben Csik vármegyéből. Az egyházmegyei tanács 1808-ban alakult meg, az anyagi ügyeket a 19. század végétől (1892-től) számvevőség intézte. Az építkezések vezetésére műszaki előadót, a különféle alapítványok és egyesületi pénzek kezelésére pénztárost alkalmaztak, ezen kívül az első világháború előtt volt könyvtáros, levéltáros, nyomtatványkezelő is. A tisztségeket a műszaki előadó kivételével lelkészekkel töltötték be. Az egyházmegyében négy önálló egyesület működött: — a Kálvin Szövetség — a Lelkészi Egyesület — a Tanítói Könyvtár és Temetkezési Egylet — az özvegy, Árvagyámintézet és Temetkezési Egylet.

10 A Kálvin Szövetség kivételével valamennyi segélyegylet volt. A legkorábban a papi özvegyeket és árvákat segítő egyesület jött létre, melyről az egyházkerületi zsinat már 1843-ban intézkedett.

11 A felsoroltakon kívül még számos alapítvány segítette az egyház itteni tevékenységét. A két világháború között az Erdélyi Egyházkerületben 20 egyházmegye működött, majd 1951-ben a nyugati részen fekvő szilágyságit átcsatolták a Királyhágón inneni kerülethez. A megmaradt egyházmegyék területét az 1950-es években a közigazgatási határoknak megfelelően változtatták, 1954-ben, 1959-ben, 1961-ben átszervezést hajtottak végre. A módosítások az egyházmegyék számának csökkenésével jártak együtt: egyre nőtt a felügyeletük alatt álló gyülekezetek száma, az érdemi irányítás mind több nehézségbe ütközött. 1962-ben már csak 16 egyházmegye volt, majd 1968-ban radikális átszervezéssel az egész egyházkerületet mindössze nyolc egyházmegyére tagolták. Ekkor a nagy múltú Görgényi Egyházmegye is befejezte működését.

12 A Görgényi Egyházmegyében lévő egyházközségekből már a 16. században működött a dedrádszéplaki (Goreni) (1552), a disznajói (Válenii de Mures) (1562), a marossárpataki (Glodeni) (1548), a sáromberki (Dumbravioara) (1580), valamint az alsóbölkényi (Beica de Jos), a görgényszentimrei (Gurghiu), a magyarfülpösi (Filpisu Maré) és a marosfelfalui (Suseni).

13 A területen lévő községek rendkívül gazdagok természeti szépségekben, és egy sor történeti emléket őriznek. Gernyeszeg (Gornesti), Körtvélyfája (Peris), Magyarrégen (Reghin része) református templomai középkori eredetűek, szintén a középkorban épült a ma már romos görgényi és a marosvécsi (Brincovenesti) vár, melyet várkastéllyá alakítottak át. A görgényi vár köveiből épült a laposnyai (Lapusna) ki25