Levéltári Szemle, 42. (1992)

Levéltári Szemle, 42. (1992) 3. szám - Karády Viktor: Egyetemi antiszemitizmus és érvényesülési kényszerpályák: magyar-zsidó diákság a nyugat-európai főiskolákon a numerus clausus alatt / 21–40. o.

jutott tovább főiskolára, a nemzsidók a háború után elért egyedülállóan magas szintet később már nem közelítették meg. A zsidóság túliskolázása minden jel szerint tovább fejlődött a középiskolákban, ott, ahol nem vetettek ennek törvényes gátat. Egyetemi szinten azonban a törés nyilvánvaló, bár mértéke sokkal kevésbé drámai, ha a külföldi tanulmányokat is számba vesszük, mint várni lehetett volna. Ráadásul a kezdeti megtorpanás után az egyetemi beiskolázás gyakorisága ismét emelkedő tendenciát mutatott az 1920-as évek második felében mind korcsoportos mérésben, mind az érettségizők arányában kifejezve. Ez azt jelentette, hogy a külföldi tanulmányok segítségével a numerus clausust részben sikerült — főképp hosszú távon, az első évek okozta súlyosabb visszaesés után

13 — kivédeni. A hírhedt törvény végső hatását úgy foglalhatnánk össze, hogy ez meggátolta a zsidóság egyetemen való túliskolázásának „természetes", az objektív meghatározók szerinti lépésben történő további bővülését. A nemzsidók megfelelő mutatóinak interpretálásához tudni kell, hogy a háborút közvetlenül követő évek helyzete teljesen rendhagyó. Nemcsak a népesség osztály-jelleg szerinti, foglalkozásbeli, műveltségi, lakóhelyi stb. összetétele változott meg radikálisan (ez ugyan a zsidóságra is vonatkozott, hiszen a trianoni ország a korábbi birodalom legfejlettebb vidékein helyezkedett el), de az egyetemre járók sorait a frontról visszaözönlő számos (nemcsak a mérésben használt négy) fiatal korosztály állaga is jelentősen feldúsította. Innen a még 1923-ban is rendkívül magas beiskolázási mutatók. 2. Kény szer iskolázás külföldön, kivándorlás és identitásválság. A numerus claususra adott legtipikusabb választ az érintett érettségizettek külföldi főiskolákra való kirajzásában érhetjük tetten. Ennek mértékére nézve a korabeli forrásokban található érdekelt beszámolók csak körültekintéssel használhatók. A zsidó források minden bizonnyal eltúlozzák,

16 a hivatalos statisztikák.pedig valószínűleg nem mérik fel teljes terjedelmében a jelenséget. Az impériumváltás következtében állampolgárságot cserélő fiatalok bizonytalan száma, a külföldön tanulók pontatlan állami lajstromozása, a végleg kivándorolt és az ideiglenesen kikerülő diákság elválasztásának nehézségei stb. mind a pontatlanság, legtöbbször az alábecslés irányában hatottak. Saját kutatásaim eredményei, melyeket a bécsi tudományegyetem, valamint a prágai és brünni német műegyetem féléves beiratkozási naplói alapján folytattam,

17 elég pontosan igazolják az országos diák statisztikák adatait. Kérdéses viszont, hogy hasonlóan megbízhatók-e az olasz, francia, angol vagy akár a kisebb német főiskolákon tanuló magyar illetőségű diákokra vonatkozó információk, annál inkább, hogy ezekre nézve az 1920-as évek elején gyakran még nem is közöltek elkülönített számokat. A hivatalos statisztikák tehát inkább csak egy minimális becslés támpontjául szolgálhatnak, hiszen — a határokon túl tanulók felekezeti megoszlásának konkrét vizsgálata híjján — a zsidó diákság számerejére nézve eddig még a legszakavatottabb korabeli (s ráadásul antiszemita) szerzőnél is csupán egy minden tárgyi hivatkozást nélkülöző feltevés szerepelt. Így Kovács Alajos a zsidók arányát a külföldön tanuló magyar diákok között sommásan 80%-ban jelölte meg.

18 Felméréseim (a 3. táblázat adatai szerint) azt mutatják, hogy a két csehországi műegyetemen és a bécsi orvosi karon a magyar diákok majdnem öszszességükben (91% és 98% közötti arányban), míg a bécsi bölcsészkaron közel háromnegyedükben (71%) zsidó vallásúak voltak. Külön adat nélkül sincs ok feltételezni, hogy a helyzet lényegesen más képet mutathatott volna a korabeli 25