Levéltári Szemle, 42. (1992)

Levéltári Szemle, 42. (1992) 3. szám - Várkonyi Gábor: 'Király urunk eő Fölsége koronászatia': magyarok az 1636-os birodalmi gyűlésen és római király koronázáson / 3–15. o.

számolt be, hanem röviden összefoglalta a gyűlés pillanatnyi állását. Közölte, hogy a választók még nincsenek mindnyájan a városban, a mainzi és a bajor elektor még csak a közeljövőben fog megérkezni. Egy héttel később, augusztus 18-án már azt írhatta, hogy a kölni és a brandenburgi választó követei megérkeztek, de a korábban említett két elektor még mindig nincs a városban. Szeptember 4-én a következőket írta: „A gyilés derekasan mégh halgát, mert a Saxonak (János György szász választófejedelem) követe nem érkezet, de várják minden órában, alattomban azért főzik a velejét a dolgoknak. Minden jót reménlünk, az Űr Isten Király Urunknak chászárságra való menetelét sok jóval, s állandó békességgel aldgia megh."

15 Egy héttel később pedig Miksa bajor választófejedelem fogadta Esterházy Istvánt. A magyar politikus tehát akkor tárgyalt a választófejedelemmel, amikor már a színfalak mögött megindultak a tárgyalások a birodalom vezetői között. Rohonczy nem említette általunk ismert leveleiben, de valószínű, hogy a többi választó és esetleg más politikusok is ugyanebben az időszakban (szeptember hónap) fogadták a nádor követét. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a magyar nádor valamiféle önálló külpolitikát folytatott volna. Ezeken a megbeszéléseken valószínűleg tájékoztatták egymást, híreket, információkat cseréltek. A nádor számára azért voltak fontosak ezek a tárgyalások, mert így személyesen, Magyarország nádoraként lehetett jelen az európai politikai életben. A bécsi udvaron át érkező információk és hírek mellett, ezeknek a megbeszéléseknek az anyagára is támaszkodhatott. Ha önálló külpolitikát nem is folytatott, de politikai tájékozottságát, mozgásszabadságát az így nyert információk jelentősen kibővítették.

16 A politikai tárgyalások után Esterházy István és kísérői nem maradtak Regensburgban, a német birodalmi városok meglátogatására indultak. Az utazás tervéről október 13-án írt Rohonczy: „Cancellárius Uram ő nagysága mind eddigh vontatá az Impériumi városok látogatását, most már én is el unám a várást az üdő is nehezülvén s az napok is napról napra rövidülvén ő nagysága is mennél tovab bizontalanb lévén el menetele; el végezem magamban hogi Isten segétséghéből ezen a héten Chütörtökön avagi Pénteken megh indulok Gróff Urammal, lássa ezzel az alkalmatossággal ezeket is a városokat. Két hétnél nem sokkal telik töb benne."

17 A két hétre tervezett városnéző kirándulás közel egy hónapos utazássá bővült. Rohonczy csak november 15-én írta barátjának, hogy friss egészségben tértek meg a csaknem egész hónapos „sétálásból".

18 Sajnos sem leveleket, sem útleírást nem ismerünk erről az utazásról. A rendelkezésünkre álló Regensburgból írt levelekben feltűnő, hogy Rohonczy milyen érzékenyen figyelt fel a háború pusztításaira. Szinte semmit sem írt magáról a városról, de a romokat észrevette a városban és a vidéken is. „Zerimségh (Szerémség) chak ittis a pusztaságh, mit gondolhatni tehát azokról a béliekről a hol nem chak chapást tettek, hanem fészket vetek a hadak?" — írta egyik levelében.

19 Regensburgról és környékéről pedig így írt: „Csodálkoznék kegyelmed s talám nem könyethullátás nélkül az ide való pusztaságh iszonyúsághán, egi álló helből eginehány falut olvashatna kegyelmed, mellyekben egi ember sem lakik. Ez a nyomorult város is, nem chak a falon kívül (holot az sok szép épületének, kertnek, mulató helnek az chak a helie avagi czondráia áll fön) hanem belől is sok a puszta ház rongia vagion soknak."

20 Ha áttételesen is, de a Szerémség megemlítésével Rohonczy a harmincéves háború pusztítását a pogány ellenség, a török magyarországi pusztításához hasonlította. Kertek, vigadozásra, mulatásra épült helyek romjaival jellemzi Regensburgot is. De a háború nem csak így van jelen Rohonczy leveleinek sorai között, hanem a maga valóságában is, hadi jelentésekben és hírekben. Különösen akkor érdekesek a hadi események Rohonczy számára, ha királya, Ferdinánd győzelmeiről számolhat be. „Megh rezzentette a Franczuzokat, 6