Levéltári Szemle, 42. (1992)

Levéltári Szemle, 42. (1992) 2. szám - HÍREK - Kisasszondy Éva: Fórum a magyar levéltárügy időszerű kérdéseiről / 101–107. o.

megengedik, akkor elvi lehetőséget kell biztosítani a fővárosnak és Pest megyének anyaguk elvitelére. A minisztérium képviselői elmondták, hogy a Fővárosi Levéltárnak és a Pest Megyei Levéltárnak nincs megfelelő raktárkapacitása a pártiratok elhelyezésére. A történelem során mind a két területnek kiemelt helye volt a politikai életben, ezért a kutathatóság szempontjából is célszerű együtt tartani az anyagot. Amennyiben az iratok maradhatnak az Alkotmány u. 2-ben, akkor ez a legmegfelelőbb elhelyezés számukra. A művelődési miniszter felelős az anyag átvételéért, aki így is dönthet. Az átvételi bizottság paritásos alapon működik, jelenleg a munkába több embert bevonni nem lehet, csak annyit, amennyit az MSZP fogadni tud. Müller Veronika, az Űj Magyar Központi Levéltár mb. főigazgató-helyettese megjegyezte, hogy a nyolctagú bizottságba az UMKL képviselői csak utólag kerültek be. Ezt a minisztérium képviselői cáfolták. Egey Tibor, a Pest Megyei Levéltár igazgatója hangsúlyozta, a pártanyag állami tulajdon és a kutathatóság szempontjából jobb, ha egy helyen marad Budapesten.* Blazovich László, a Csongrád Megyei Levéltár igazgatója vázolta, hogy az önkormányzati levéltárak néha nehéz helyzetbe kerülnek, mivel a törvények nem mindig egyértelműek. Minden önkormányzat elviheti a saját anyagát, így a levéltári hálózat feldarabolódhat. Hogyan lehetne ezt a folyamatot megállítani? — tette fel a kérdést. Bodó Sándor osztályvezető ismertette: az önkormányzati törvény lehetőséget ad arra, hogy a városok levéltárakat hozzanak létre, és nem lehet megakadályozni az anyag kiválását a megyei intézményből, ha a törvényi feltételek adottak. Eddig ilyen esetre Fejér megyében került sor, ahol városi önkormányzati levéltár létesült (Székesfehérvár). Kálmán Attila államtitkár többször felszólította a fórum résztvevőit, tegyenek fel kérdéseket, minden probléma kerüljön napvilágra, összegzésében megemlítette, hogy sokkal keményebb kérdésekre számított. A két intézmény öszszevonásával kapcsolatban megjegyezte, nagyon fontos olyan új főigazgatót találni, akivel a gárda hajlandó együttműködni. Ha az új vezető meri magát okos, kezdeményező emberekkel körülvenni, akkor ez nagyot fog lendíteni a levéltáros szakmán. Az államtitkár hangsúlyozta, a levéltárosok munkája nagyon fontos és egyre fontosabb lesz. Helyzetükre odafigyel a minisztérium, még akkor is, ha ezt nem mindig lehet észrevenni. Jól tudják, hogy a közgyűjteményi dolgozók még a pedagógusoknál is hátrányosabb helyzetben vannak, ezért is részesítik ennek a területnek a dolgozóit is szeptembertől fejenként 2000 Ft-os külön fizetésemelésben. Kálmán Attila ismételten köszönetet mondott a meghívásért, s elnézést kért azért, hogy a fórum további részében már nem tud részt venni. Ezt követően Vass István megbízott főigazgató szólalt fel. Elmondta, hogy szerinte a két intézmény egyesítését két módon lehetne végrehajtani: vagy egy alulról jövő építkezéssel, ahol meghallgatják mindenki véleményét, vagy egy hierarchikus döntési elv alapján. Tudomásul veszi, hogy a minisztérium az utóbbi irányba megy, azonban véleménye szerint a másik mód is helyes lett volna. Az 1991 júniusi megbeszélés után létrejött bizottság az ő véleménye szerint azért nem tudott érdemi munkát végezni, mert csak a múltról beszéltek. Öt sokkal jobban érdekelné a jövő, erről viszont egy szó sem esett. Sérelmezi azt is, hogy az egyesítéssel kapcsolatos minisztériumi előterjesztés a Magyar Országos Levéltárat és az Üj Magyar Központi Levéltárat olyan mutatók alapján hasonlította össze (anyagmennyiség, létszám, költségvetés, restauráló kapa* A „pártiratok" átvétele ügyében azóta történtekről folyóiratunk jelen száma külön beszámolót közöl. (Szerk.) 106