Levéltári Szemle, 42. (1992)

Levéltári Szemle, 42. (1992) 2. szám - MÉRLEG - Dominkovits Péter: Somogy megye múltjából. Levéltári évkönyv 22. Szerk.: Szili Ferenc. Kaposvár, 1991 / 85–87. o.

hasonló adottságú településekkel egyezően — az életformaváltást a XX. század első évtizedével, a berek lecsapolásával, a szántóföldi növénykultúra elterjedésével datálja, írja le. A kiválóan összefogott tanulmány viszonylag kis teret szentel a történeti etnográfia írott források alapján tárgyi kultúrát vizsgáló módszerének, miként a népi építészet morfológiai megközelítésében fontos szerepet játszó tüzelőrendszer ismertetése is csak csekély teret kapott. A kapitalizálódó dualizmus kori Somogy megyében az 1848—1870 közötti időszaka a mezőgazdasági termelés fejlesztésének extenzív korszaka volt, az intenzív termelési formák a gabonaválság hatására jelentkeztek. 1900-ban a megye területének 60%-át foglalták el a nagybirtokok, s a birtokstruktúra országos vizsgálatánál e tekintetben Somogy a Fejér megye utáni második helyen állt. A parasztgazdaságok átalakulásának súlyos problémáit mutatta a l

/t telkes parasztság, zsellérek számának 1861—1883 közötti megduplázódása. Dél-Somogyban a megélhetést nemcsak a nagybirtok földszerzést meghiúsító jelenléte, a kulturális háttérbe szorítás, hanem az ipari centrumok hiánya is súlyosbította. Az egyik fennmaradó „kiút": a többirányú elvándorlás (budapesti építkezések, pécsi szénbányák), melyből Szili Ferenc a Horvátországba, Szlavóniába történő 1850—1880 közötti migráció első szakaszát elemzi. Ekkor a Dráván túli magyar nagybirtokosok (gr. Mailáth, gr. Draskovich, gr. Odesohalchi, Tüköry) munkaerőhiányból adódó telepítései voltak a meghatározók. Az 1881. évi statisztika szerint Pécset nem számítva a legtöbb zsidó a déldunántúli régióban Somogy megyében élt, a megye központjába, s a járási centrumokba csoportosulva. Bősze Sándor az 1883-as Somogy megyei antiszemita zavargások történetét dolgozta fel. A téma fontosságát csak aláhúzza, hogy az 1883-as antiszemita hullám egyik gócpontja volt a Dél-Dunántúl, s különösen az e kérdésben egymással szoros kapcsolatban, kölcsönhatásban álló Zala és Somogy megye. Ez utóbbiban az elszabadult indulatok a zsidó bérlők, kereskedők ellen irányultak. A zalai eseményeket követően az incidensek augusztus 19-én, Kaposváron kezdődtek és a rend helyreálltáig, szeptember derekáig 35 települést érintettek. Az antiszemita hullám hangadó tömege iparossegédekből, mesterekből, napszámosokból verbuválódott, velük szemben a stabilizálást hivataluktól és belső meggyőződésüktől is segítő közigazgatási tisztségviselők többször a katonaság aktív segítségét igényelték. Szita László baranyai, bácskai összehasonlító kutatásai után a somogyi népiskolák államosítási tervének nemzetiségpolitikai vonatkozásait mutatta be. A források és a feldolgozás kora: a dualizmus dereka. Már az 1868:XXVIII. te. kitért a vallásfelekezeti iskolák mellett az állami elemi iskolák létesítésének lehetőségére. 1896-tól ez az iskolatípus a modernizálás mellett a nemzetiségpolitikai elképzelések egyik eszközévé vált. Ezt a VKM 1898., 1906. évi felmérései kiválóan bizonyítják. A felmérések nyomán kibontakozó 62 millió koronás fejlesztési terv már 1907-ben összeomlott, s országosan az elhibázott, túlméretezett tervezés legnagyobb vesztesei az elemi iskolák nélkül maradt kistelepülések lettek. A somogyi vonatkozások elemzése után a tanulmány függeléke az 1906. évi felmérés alapján 27 — a tervbe felvett somogyi település, köztük a Drávamenti horvát községek — etnikai, művelődéstörténeti viszonyaihoz ad fontos információkat. Király István az egymást követő hatalmi, politikai rendszerek „váltógazdaságába" került, nézeteiért következetesen kiálló, annak megvalósítására törekvő politikus tragédiáját írja le, mikor Nagyatádi Szabó István és a Kisgazda Párt 1919. márc. 19. és nov. 30. közötti történetét vetíti fel. Az adat- és gondolatgazdag tanulmány, ha a következő forrásközléssel összevetjük, jó példája a részkérdések eltérő megítélésének, s a több szempontrendszerű, differenciáltabb 36