Levéltári Szemle, 42. (1992)

Levéltári Szemle, 42. (1992) 2. szám - Pölöskei Ferenc: A városok jogállása a kiegyezés korában / 18–26. o.

PÖLÖSKEI FERENC A városok jogállása a kiegyezés korában Az 1848. évi szentesített törvények közül a feudalizmus felszámolását és a politikai szabadságjogok biztosítását tartalmazó törvények 1867 után is érvényben maradtak és az új államrendszer szerves részévé váltak. Tételes felsorolásuktól ezúttal eltekintek. Inkább a különbségeket vesszük szemügyre. (Az 1848—49. évi népképviseleti országgyűlés jogszabályaival természetesen nem foglalkozunk, mert szentesítésük elmaradt, s nem kerültek be a Magyar Törvénytár köteteibe. Az 1867-es kormányzat nem tekintette legitimnek az 1848 nyarára Pestre összehívott népképviseleti országgyűlés törvényalkotását. Az 1867. évi 7. te. a miniszterek kinevezését az uralkodó hatáskörébe utalta, szemben az 1848. évi 3. te. 12. paragrafusával, amely szerint a miniszterelnök által kiválasztott minisztereket az uralkodó csupán megerősíti tisztségükben. Az 1867. évi 11. te. felfüggesztette a nemzetőrségről szóló 1848. évi 22 tc.-et. Az 1867. évi 7. te. pedig elhalasztotta a nádorválasztást, holott a 48-as törvényhozás rendkívül nagy szerepet szánt a nádornak az ország kormányzásában. Hiszen az uralkodó távollétében elláthatta a végrehajtó hatalom irányításának tisztét. Ezzel párhuzamosan természetesen feltűnően megnőtt a királyi jogkör, amit a közös ügyekről szóló 1867. évi XII. te. az úgynevezett kiegyezési és más törvények is tükröztek, s egyéb módon, például megegyezéssel, királyi leiratokkal is bővítették azt. Több 48-as törvény módosítására — főként a közigazgatás és az önkormányzatok terén — csak később, először 1870—'71-ben, majd 1876-ban és 1886-ban került sor. 1848-ban a polgári átalakulás eredményeként nőtt a városok önállósága a feudális — rendi jegyek számos formáját még tovább őrző megyerendszerrel szemben. A megyei hatóság ideiglenes gyakorlatáról szóló 1848. évi 16. te. hangsúlyozta ugyan a megyei szervezet átalakításának szükségességét a népképviseleti elv alapján, a törvény megalkotását azonban a legközelebbi országgyűlés hatáskörébe utalta. A megyerendszer polgári átalakítása tehát 1848-ban felemás, torzó maradt. Ezért csupán ideiglenes, a rendi kiváltságokat részben megtartó szabályok születtek. Ezért különösen feltűnő az 1848. 22. te, amely a szabad királyi városokat önálló köztörvényhatósággá nyilvánította, s bár első paragrafusa kimondotta, hogy „közdolgait felsőbb felügyelet alatt" igazgatja, de hangsúlyozta függetlenségüket minden más törvényhatóságtól, vagyis az említett megyerendszertől. Kivételt csupán a megyék székházai és a valóságos hadiszolgálatban álló katonáknak a bűnvádi keresetekre és szolgálati vétségekre vonatkozó egyes személyes jogai jelentettek. A szabad királyi városok persze sem hagyományaikat, sem terület- illetve népességarányukat, nagyságukat tekintve nem voltak azonosak. Kiváltságaik szerint ugyancsak sokszínűek voltak. Közöttük kevés lélekszámú településeket 18