Levéltári Szemle, 42. (1992)

Levéltári Szemle, 42. (1992) 2. szám - Varga J. János: Kísérlet az "Einrichtungswerk des Königreichs Hungarn" című reformtervezet megvalósítására, 1689–1723 / 3–17. o.

Magyarországra költözésére és kiváltságaikra 1. még Hodinka Antal: Ami a karlócai békekötésből kimaradt és következményei. Hadtörténeti Közlemények, 1935. 159—213. 22 Magyarország története 1686—1790. 4/1. k. Bp. 1989. 49. 23 Wellmann: i. m. 712. — Magyarország története 1686—1790. 4/1. k. Bp. 1989. 49—50. 24 Taba: i. m. 85—86. — Szilágyi Mihály: Az újratelepülő Tolna megye 1710—1720. In: Tanulmányok Tolna megye történetéből. X. k. Szerk.: K. Balog János. Szekszárd, 1983. 44. 25 Szilágyi: i. m. 44—45., 48. 26 Magyarország története 1686—1790. 4/1. k. Bp. 1989. 53—54. 27 Erről 1. Kalmár János: „Az »Einrichtungswerk« fogadtatása a bécsi udvari főbizottságnál"c. tanulmányának kéziratát a * alatt jelzett forráskiadvány mellékletében. — A telepítések Mária Terézia és II. József uralkodása idején is folytatódtak az országban, vizsgálatuk azonban messzire vezetett volna, ezért tárgyalásuktól eltekintettünk. 28 Magyarország története 1686—1790. 4/1. k. Bp. 1989. 51. — Hóman—Szekfű: i. m. 254. 29 H. Pálfy Ilona: A kamarai igazgatás bevezetése a töröktől visszafoglalt területeken. In: Emlékkönyv Domanovszky Sándor születése hatvanadik fordulójának ünnepére. 1937. május 27. Bp. 1937. 476—477. 30 Megszüntetését I. József rendelte el 1709. június 7-én, a Magyar Kamara fennhatósága alá rendelve a neoaquisita ügyeket. 31 Holub József: Az újjáépítés megindulása Tolna megyében a török kiűzése után, 1686—1703-ig. In: Tanulmányok Tolna megye történetéből, V. k. Szerk.: K. Balog János. Szekszárd, 1974. 36. — Pálfy: i. m. 482—483., 487. 32 Harmincadhivatalok és kamarai tiszttartóságok működtek a következő helységekben: Székesfehérvár, Esztergom, Érsekújvár, Vác, Hatvan, Eger, Lippa, Halmágy, Karánsebes, Siklós, Szolnok, Szeged, Mohács, Vörösmart, Földvár, Szigetvár, Kaposvár, Pécs, Kanizsa, Babocsa, Légrád, Baja, Űjpalánk. — Tagányi Károly: A budai kamarai jószágkormányzóság jövedelmei és kiadásai 1686—1700-ig. Magyar Gazdaságtörténeti Szemle, 1897. 286—297. 33 A Budai Kamarai Adminisztráció jövedelme — a sóhivatalok bevételét nem számítva — 1686—1697 között 1512 403 Ft, ebből tiszta jövedelem 1176 960 Ft. A sójövedelem ugyanebben az időszakban 314 569 Ft. A befolyt összegek azt mutatják, hogy 10 év alatt az országnak leginkább elpusztított területe lassanként magához tért, és gyarapodásnak indult. — Uo. 285., 297. 34 Hóman—Szekfű: i. m. 251. — A Budai Kamarai Adminisztráció működésére 1. még: Bánrévy György: Az első hivatalos intézkedések a visszafoglalt Budán 1686-ban. Tanulmányok Budapest Múltjából. V. k. Bp. 1936. 242—270. — Bónis György (szerk.): Pest-budai hivatali utasítások a XVIII. században. Bp. 1974. 178. — Gárdonyi Albert: Buda város közigazgatása s közgazdasági viszonyai a XVII. század végén. Századok, 1916. 477—502., 585—619. 35 Hóman—Szekfű: i. m. 250—251. 36 Acsády Ignácz: Magyarország története I. Lipót és I. József korában. Szilágyi Sándor szerk.: A magyar nemzet története. VII. k. Bp. 1898. 518. 37 A vármegyékkel történt megállapodásra és az összegyűlt váltságösszegre vonatkozóan 1. Mezősi Károly: A fegyver jog megváltása a töröktől visszafoglalt területen. Századok, 1942. 185—192. 38 Tagányi Károly: A neo-acquistica javak becsü-tarifája. Magyar Gazdaságtörténeti Szemle, 1897. 317—320. 39 Taba: i. m. 91—92. — Taba István: Baranya megye népessége a XVII. század végén. Pécs, 1941. 38—39. — Hóman—Szekfű: i. m. 255. — Acsády: i. m. 518. — Illéssy János: A Jász-Kúnság eladása a Német Lovagrendnek. Századok, 1905. 149. 40 Illéssy: i. m. 138—139. 41 MOL. P 1568. Baranyai hagyaték, 7. cs. Személyek, 42—48. f. — Horváth Mihály: Magyarország története. VI. k. Pest, 1872. 290. 42 A tiszteket a közembernél több illette meg: az ezredest élelmezésén felül havonta 62, az alezredest 21—23, a kapitányt 18—24 portio. — Károlyi Árpád—Wellmann vagy 10 akó bor = 1 dica vagy 1 ökör = 1 dica). — Holub: i. m. 84—85. 43 A hadiadó készpénzben történő kifizetésére a magyar gazdaság akkor még gyenge volt. Ezt bizonyították Lipót 1703-as rendeletei is, amelyek a katonaságnak természetben való ellátásával foglalkoztak. Holub: i. m. 77. 44 Az 1690-es évektől változott meg az adózás rendszere is: a porta helyett a dica képezte az adózás alapját. A dicarendszer a tényleges terméseredmény és az állatállomány mellett figyelembe vette a dolgozó személyek számát is, így a jobbágy16