Levéltári Szemle, 42. (1992)

Levéltári Szemle, 42. (1992) 1. szám - Bélay Vilmos: Székely Vera (1924–1991) / 108 o.

Székely Vera (1924—1991) 1991 nyarán elhunyt Székely Vera, a magyar levéltárügynek több mint három évtizeden át hűséges munkása. Életrajzát — amely nem bővelkedett látványos eseményekben — az alábbiakban próbáljuk összefoglalni. 1924. május 24-én született Budapesten. Édesapja kereskedelmi alkalmazott volt, igen fiatalon hunyt el, hátrahagyva özvegyét és a kis Verát, aki akkor alig volt több mint tíz esztendős. A család anyagi helyzete nem tette lehetővé, hogy Vera egyetemre mehessen, ráadásul az akkori politikai viszonyok is nehézséget támasztottak ez elé. Így kénytelen volt ipari pályára lépni: kitanulta a fehérnemű-készítő és gépi hímző szakmát. 1943—1944-ben üzemben dolgozott. A háború befejezése után belépett a Magyarországi Szociáldemokrata Pártba s annak központi ap­parátusában kapott munkát. Két évig volt a párt propaganda és kulturális osz­tályának dolgozója. De már ekkor — alig több mint húszévesen —, megkez­dődött gyenge szervezete küzdelme a kórral, s ez a betegség elkísérte egész hát­ralévő életében. Két évig szorult szanatóriumi kezelésre. 1949-ben végre tel­jesülhetett vágya: felvették a budapesti egyetemre, történelem—politikai gazda­ságtan szakra. Harmadéves korában, a nemrég szervezett levéltárosi szakra ke­rült, s ez eldöntötte későbbi pályája sorsát. 1954-ben államvizsga, 1962-ben böl­csészdoktorátus. Az egyetem elvégzése után a Levéltárak Országos Központja munkatársa lett, s ott szolgált 1958 végéig. Ebben az évben a Magyar Országos Levéltár vezetői elhatározták, hogy tekintettel a kutatóterem forgalmának meg­növekedésére, ketté választják azt, és külön kutatótermet nyitnak a polgári kor­szak (1867—1945) kutatói számára. Ennek a kutatóteremnek felügyelője lett Szé­kely Vera. Levéltári szolgálatának utolsó éveiben a Módszertani Kabinetben dolgozott. 1984-ben vonult nyugalomba. Mint történeti kutatót elsősorban a 19—20. század igazgatástörténete érde­kelte. Néhány fontosabb munkáját említjük meg: Kunfi Zsigmond 1919 feb­ruári memoranduma Magyarország külpolitikai helyzetéről, Levéltári Közlemé­nyek 1969. — A száz év előtti Budapest közigazgatása, Budapest c. folyóirat 1972. — A központi államigazgatás tisztségviselői a dualizmus korában. Elké­szült a miniszterelnökség, a király személye körüli minisztérium és a Belügy­minisztérium archontológiája. Végezetül megkíséreljük, hogy Székely Vera emberi tulajdonságairól, egyé­niségéről szóljunk röviden. Jellemezte őt a szenvedélyesség, az átlagon felüli in­telligencia és a minden iránt megnyilvánuló nyitottság. Ha körülötte bármely aktuális kérdés körül vita alakult ki, Vera szenvedélyesen belevetette magát a disputába, néha nagyon is szókimondóan, hévvel foglalt állást. Vitabeli ellen­felei is el kellett hogy ismerjék, mindig a méltányosság, az igazság vezette, so­hasem az opportunista számítás. Kedves kollégánk, barátunk emlékét megőrizzük. Bélay Vilmos 108

Next

/
Thumbnails
Contents