Levéltári Szemle, 41. (1991)

Levéltári Szemle, 41. (1991) 1. szám - MÉRLEG - Solymosi László: The laws of the medieval kingdom of Hungary. Vol. I. 1000–1301. Bakersfield, CA, 1989. / 89–91. o.

jobb lett volna mindkét esetben a master szóval visszaadni, s jegyzetben ma­gyarázni kellett volna, hogy itt az egyház papjáról van szó.] A kiadvány talán legértékesebb része a bőséges jegyzetapparátus. A szo­kásos szövegkritikai észrevételeken túl a jegyzetek számos esetben — tekin­télyes külföldi és magyarországi irodalom felhasználásával — részletes tárgyi magyarázatot adnak a törvényekben felbukkanó kormányzati, egyházi, gazda­sági, társadalmi, jogi stb. jelenségekre, s ugyanakkor rámutatnak azok euró­pai összefüggéseire, összefoglalják és egyben gazdagítják a kutatás eddigi ered­ményeit. A jegyzetapparátus és az említett glosszárium mellett a kötet hasz­nálatát kronológiai áttekintés, konkordanciajegyzék, bibliográfia, névmutatók, továbbá térkép segíti. A kötet egyik bevezető tanulmánya (Csizmadia Andor munkája) a magyarországi törvények korábbi kiadásairól, a másik pedig az Árpád-kori törvényhozásról tájékoztat. A forráskiadvány hatalmas anyaga — főleg jegyzetapparátusa —, számos kritikai észrevételre ad alkalmat. A kiadók Waldmüller említett munkáján kí­vül másokat is mellőztek. Mindenekelőtt Gerics József új szintézisét (A korai rendiség Európában és Magyarországon, Budapest, 1987), amelyet több eset­ben, de különösen az 1298. évi dekrétum sok fejtörést okozó exclusis quibus­cunque baronibus, prout moris est értelmezésekor (pp. 48, 117) kellett volna figyelembe venniöik. Hasonlóképpen nem hivatkoztak a Kritikai jegyzék utolsó kötetére sem, pedig segítségével (Szentpétery—Borsa i. m. II/4, Budapest, 1987, 3705. sz.) az 1290. évi dekrétum felsorolt kiadásait és irodalmát (p. 122) bővít­hették volna. Nem volt szerencsés úgy szólni a 13. század végi magyar—friauli kapcsolatokról (p. XLIV), hogy éppen az azokat feltáró tanulmány (Gerics Jó­zsef, Filológiai Közlöny, 21/1975, 309—325) maradt említetlen. A mansio és a curia fogalmak értelmezésénél illett volna Bolla Ilona idevágó tanulmányát (AUSBp. Sect. hist. 3/1961, 97—120) idézni. Az Aranybulla kapcsán, főleg 24. pontjánál (pp. 36, 101) Bónis György cikke (Történelmi Szemle, 17/1974 24—31, különösen 26) is megérdemelt volna egy utalást. A kötet néhány megállapítása, adata pontosítást, helyesbítést igényel. Az egyházi birtokon élő torló-dusnok és a világi birtokra jellemző libertinus tár­sadalmi réteget nem szerencsés összekapcsolni egymással (p. 88/20), ráadásul fölösleges volt szólni róluk, hiszen a kötet egyetlen forrása sem említi őket. A hebdomadarius szó értelmezése (p. 94/41) az elnevezés logikájának és a té­nyeknek is ellentmond. Ez a terminus nem a heti három napot robotoló szol­gálónépekre vonatkozott, hanem azokra, akik egymást váltva hetes szolgála­tot végeztek, hét napon át ugyanazt a feladatot látták el. A munkaszervezés­nek ez a formája, melyet már a Bencés Regula (35. és 38. caput) alkalmazott, egyházi közvetítéssel honosodott meg Magyarországon. A mindössze egyszer, a jobbágyköltözés feltételei között szereplő terragium magyarázatából (pp. 76, 149) a lényeg hiányzik, nevezetesen, hogy a szó ebben az esetben költözési il­letéket jelentett, s nagysága megegyezett az éves pénzjáradékkal vagy kisebb volt annál (Agrártörténeti Szemle, 14/1972, 27—29). Fülöp legátus (p. 134/1) végleg 1281-ben távozott Magyarországról. A condicionarius társadalmi réteg (p. 134/7) egyik jellemzője az volt, hogy csak királyi és egyházi birtokon for­dult elő. A nádor (p. 134/15) már 1270-től viselte a iudex Cumanorum titulust. Anakronizmus a 13. században a Héderváry család említése (p. XLIX), az 1200 körüli állapotokat ábrázoló térképen pedig az 1232-hen alapított csázmai pré­postság és az 1239-ben, illetve 1242 után Magyarországra települt kunok szál­láshelyének szerepeltetése. Néhol hiányzik a hivatkozás lapszáma (pp. 105/23, 112/3, 113/21), másutt a lapszám és a szerző keresztneve téves (p. 116, Ko­vachich). Itt-ott elírás, sajtóhiba (pl. p. V, LVIII/JJöry, 26, 30, 48, 88/20, a latin címlapon digresserunt?), egymásnak ellentmondó évszám (p. 87/9, 152; 113/17, 90

Next

/
Thumbnails
Contents