Levéltári Szemle, 41. (1991)

Levéltári Szemle, 41. (1991) 1. szám - MÉRLEG - Solymosi László: The laws of the medieval kingdom of Hungary. Vol. I. 1000–1301. Bakersfield, CA, 1989. / 89–91. o.

The Laws of the Medieval Kingdom of Hungary, Volume 1, 1000-1301 Translated and edited by János M. Bak, György Bónis and James Ross Sweeney. (The Laws of Hungary, editor-in-chief Péter I. Hidas, Series I, Volume 1), Charles Schlacks, Jr. Bakersfield, California 1989. LXI, 178 pag. Észak-amerikai és magyarországi szakemberek évekkel ezelőtt tervbe vették, hogy hat sorozatban, eredeti nyelven és angol fordításban közzéteszik a magyarországi törvényeket. A hatalmas vállalkozás indító kötete a magyar királyság első három évszázadának törvényhozásával ismertet meg. Nemcsak Szent István, Szent László és Kálmán király törvényeit, az 1222. évi Aranybullát és 1231. évi megújítását, IV. Béla király 1267. évi dekrétumát és III. András király törvényeit tartalmazza, hanem függelékben a Szent László- és Kálmán-kori zsinati végzéseket, a zsidókra, illetve a kunokra vonatkozó statútumokat, továbbá a királyi tanács 1300 körüli határozatait is közli. A válogatás egyedülálló: ezek a 11—13. századi források eddig még sohasem kerültek egy kötetbe; legalább három művet (Závodszky, Marczali és Kovachich forráskiadványait) kellett kézbe venni tanulmányozásukhoz. A praktikus válogatás szempontjai azonban vitathatók. Ha a függelékben helyet kaptak a Kálmán-kori zsinati határozatok, miért nincsenek itt az 1279-ben Budán tartott legátusi zsinat végzései, vagy az 1267. évi bécsi zsinathoz kapcsolt magyar vonatkozású cikkelyek, amelyekről a legutóbb kimutatták, hogy magyarországi zsinaton keletkeztek minden valószínűség szerint a 12. században (L. Waldmüller, Die Synoden in Dálmatien, Kroatien und Ungarn. Paderborn 1987, 187). Az 1092. évi zsinati határozatoknak a függelék helyett inkább Szent László törvényeinek sorában lett volna helyük, nemcsak a hagyomány, hanem az újabb kutatás okán is (Waldmüller i. m. 118—124). A forrásközlés módja is praktikus. Az 1267. évi dekrétum kivételével a források nem eredetiben, hanem későbbi átírásokban, illetve másolatokban őrződtek meg. A kiadók nem bíbelődtek a különféle kéziratok egybevetésével, hanem a legjobb kiadást vették át, vagy a legrégibb kéziratot vették alapul. Mindössze egyszer, az Aranybulla 1231. évi megújítása esetében került sor levéltári forrás alapján a korábbi kiadás némi korrekciójára. Mégis összességében jelenleg ez a forráskiadvány tartalmazza a legjobb szövegeket, noha nem tesz fölöslegessé egy majdani kritikai kiadást. A kötet igazi újdonsága a latin források angol fordítása. A kiadók maximálisan elérhető hitelességre, nem szükségképpen elegáns, de hűséges szöveg elkészítésére törekedtek. Ezen törekvésük érdekében — ha kellett — speciális terminusokat használtak (pl. servus, ancilla helyett ibondman/woman), s attól sem riadtak vissza, hogy az angol szövegbe magyar szavak (pl. ispán) kerüljenek. Mivel a fordítást nem terhelhették meg a sajátos latin, magyar és angol terminusok értelmezésével, ezek jelentését glosszáriumban adták meg. [Az ún. esztergomi zsinat 67. cikkelyében kétszer előforduló magister (p. 66) szót 89