Levéltári Szemle, 41. (1991)

Levéltári Szemle, 41. (1991) 1. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - Balázs Péter: A VKM "repülő bizottságának" szemleútja 1945 augusztusában a nyugat-dunántúli könyvtári, levéltári és muzeális értékek háborús kárának felmérésére és védelmének megszervezésére / 59–71. o.

13 Mivel Sopron vármegye levéltárában való dúlás az 1950. évi felmérés szerint a jelentésben foglaltaknál jóval súlyosabb volt, feltételezhető, hogy a kártevés 1945 nyara után is folytatódott. (Ugyanez vonatkozik Vas vármegye levéltárára is.) 14 A Magyar Nemzeti Múzeum 1945. augusztus 17-i főigazgatói értekezletén Kozocsa Sándor és Voit Pál beszámoltak a bizottság szemleútjáról. Az előbbinek azon feltételezésére, hogy az Országos Széchényi Könyvtárból elszállított Apponyi-féle Hungarica-gyűjteménynek és a Régi Magyar Könyvtár III. részének Sopronban kell lennie, továbbá, hogy ezeknek pontos hollétéről a soproni bencéseknek tudomással kell bírniok, a főigazgatói értekezlet további lépések megtételét tartotta szükségesnek (MOL K 726 477/1945). E nagyértékű gyűjteményanyag hollétére csak több mint fél év után derült fény. A Magyar Nemzeti Múzeum Igazgatótanácsának 1946. március 22-i ülésén Győrke József, az Országos Széchényi Könyvtár főigazgatója bejelentette: Hóman Bálint népbírósági tárgyalásán, ahova ő tanúként kapott idézést, előadta, hogy a gyűjteményanyagot tartalmazó 64 ládát ő vitte annak idején az ausztriai Spittalba, ahol az amerikai katonai őrizetben hiánytalanul megvan (UMKL XIX—I—1—h 47.889/1946.). 15 A bizottság jelentésében nem esik szó a nagycenki Széchenyi levéltárról. Csatkai Endre, a soproni városi múzeum igazgatója 1947. augusztus 26-án kelt 251/ 1947. sz. levelében arról tájékoztatta Fügedi Eriket, a veszélyeztetett magángyűjtemények miniszteri biztosát, hogy 1946 nyarán a nagycenki plébánia egyik kamrájában látta a kastélyból áthordott iratok óriási halmazát, és a plébános kérésére megígérte, hogy alkalomadtán kiválogatja a megőrzendő iratokat. A miniszteri biztosság emberei azonban megelőzték őt, és az egész anyagot a múzeumba szállították. Csatkai Endre előbb a vármegyei levéltárnak szerette volna átadni az iratokat, de az a kérés teljesítését elhárította. Október 16-án kelt 302/ 1947. sz. levelében tehát Fügedi Erik intézkedését kérte, hogy a múzeum a gyűjtési körébe nem tartozó anyagtól megszabaduljon. Fügedi Erik miniszteri biztos 507/1948. sz. alatt 1948. június 8-án Házi Jenőt, Sopron város főlevéltárnokát kérte fel, hogy a múzeumtól vegye át a nagycenki Széchenyi iratokat. Házi Jenő 56/1948. sz. alatt jelentette, hogy a felszólítás alapján helyettesével és altisztjével az anyagot előzetes selejtezés alá vonta olyan szempont szerint, hogy az ép iratokat — tekintet nélkül tartalmukra — különválasztották a helyrehozhatatlanul szétmállóktól és szétszakadtaktól. A kiválasztott iratokat (az egész anyag 5— 10%-át) beszállították a levéltárba, s ezeket — mihelyt ideje engedi — személyesen fogja átnézni. A múzeumban visszamaradt iratok papírmalomba mehetnek, egyebet kezdeni velük már nem lehet. A miniszteri biztos által a beszállítás költségeire küldött 200 forintot „a szörnyen piszkos munka elvégzéséért" a levéltári személyzetnek juttatta (UMKL XIX—1—13 517/1948.). 16 Radnoczi Ernő büki plébános 1945. augusztus 14-én kelt levelében kérte Kapossy Jánost, hogy a hadilevéltár 2 vasszekrényét (az egyiket ugyan feltörték, de a benne levő iratok megmaradtak) a helybeli iskolából szállítsák el (MOL Y 7 159/1945.). 17 Kapossy János jelentése UMKL XIX—1—13 106/1946. sz. alatt, Kozocsa Sándoré és Voit Pálé MOL K 726 461/1945. sz. alatt található meg. . A jelentések kiegészítéseként és a bennük vázolt kép árnyaltabbá tétele érdekében említést kell tenni Szentneményi Béla őrnagynak, a Somlóvárra menekített hadimúzeumi anyagról 1945. június 9-én adott tájékoztatásáról, amelyet a bizottság tagjai nem ismertek. Az őrnagy május folyamán szemlélte meg a somlóvári kastélyban tárolt gyűjteményeket, és megelégedéssel állapította meg, hogy a hatalmas tömegű hadimúzeumi anyag, amely Budapesten a rommá bombázott és kifosztott épületben minden bizonnyal elpusztult volna, az áttelepítés folytán legalább 80%-ban megmaradt. A jelek szerint csak a múzeum egyenruházati gyűjteményét érték igen komoly veszteségek. Hogy a múzeumi anyagot fokozottabb károsodás nem érte, az ottani orosz katonai hatáságnak köszönhető, mert már az orosz bevonulást követő napokban intézkedés történt a múzeumi anyag fegyveres őrzésére. Az anyag fokozottabb védelme céljából az orosz katonai hatóságok 20 országos járművet és 3 tehergépkocsit megtöltő gyűjteményanyagot (köztük a zászlókat és a fegyvereket) Devecserbe vitették azzal a szándékkal, hogy az illetékes magyar hatóságoknak átadják (MOL K 726 251/1945.). 71