Levéltári Szemle, 41. (1991)

Levéltári Szemle, 41. (1991) 1. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - Balázs Péter: A VKM "repülő bizottságának" szemleútja 1945 augusztusában a nyugat-dunántúli könyvtári, levéltári és muzeális értékek háborús kárának felmérésére és védelmének megszervezésére / 59–71. o.

tartottak számon a nagy tömegű gazdasági irat mellett. Az igazgató-tanító ebből az irathalmazból megkezdte a középkori oklevelek és az egyéb fontosabbaknak vélt iratok kiválogatását, és ezeket a kegyúri templom oratóriumában helyezte el. A középkori oklevelekből azonban csak mintegy 3—4 ezer darabot sikerült fellelnie. A bizottság Kőszegi Jánosnak és Koltay Lajos rk. segédlelkésznek adott megbízólevelet az anyag további válogatására, a kiválogatott iratoknak az oratóriumban való elhelyezésére. Minthogy azonban a községben 5 ezer főnyi orosz legénység volt elszállásolva, és az elöljáróság szerint további 6 ezer fő téli elszállásolására kaptak utasítást, az oratóriumon kívül más biztonságos helyiségre aligha lehetett számítani. A bizottság tehát olyan javaslatot terjesztett a VKM elé, hogy a gazdasági iratokat a szombathelyi ferences kolostorban, a többi iratot pedig a káptalani levéltárban kellene ideiglenesen elhelyezni. A bizottság azt is kérte a vallás- és közoktatásügyi minisztertől, hogy Kőszegi János részére a levéltár rendezésére 3 hónapos fizetett szabadságot engedélyezzen. Nem volt vigasztalóbb a helyzet a kastély muzeális értékű tárgyai tekintetében sem. Kőszegi János elbeszélése szerint jelen volt, amikor a régiséggyűjtemény Batthyány-címeres gobelinjeit és ritka perzsaszőnyegeit mintegy két hónappal korábban ismeretlen nemzetiségű katonák teherautókon elszállították. A kastélyba beszállásolt kozákok a híres fegyvergyűjteményt öszszetörték, kiszórták, széthurcolták. A Zsigmond-kori pompás elefántcsont nyerget, a gyűjtemény büszkeségét, amely műtörténeti irodalmunkból is jól ismert, egy kozák katona lovára próbálta, s Kőszegi minden könyörgése ellenére — bár láthatta, hogy lovaglásra nem használható —, zsákjába tette és elvitte. Az óriási fegyvergyűjtemény egyetlen feltalálható darabját, egy XVII. századi török tőrt, elismervény ellenében a bizottság Budapestre hozta. A kastély ún. „Sala terrena" márványtermében egykor látható Batthyány-ősök viselettörténeti szempontból is jelentős képsorozata eltűnt, a katonák, Kőszegi János szerint, vékony szalagokra hasogatták fel azokat. A könyvtár anyaga égés, esőzés és a lakosság rablásának áldozata lett.

11 Tuboly Lajos személyesen kereste meg a bizottságot és elmondta, hogy felesége, sz. Felsőbüki Nagy Teréz Alsópatyon lévő XVIII. századi kastélyában a régi fajansz kályhák, bútorok (köztük a 4 világrész intarziaképével díszített Mária Terézia-kori szekrény), képek (köztük Rosa da Tivoli művei) nagyrészt elpusztultak. A további pusztítás megakadályozására a Magyar Nemzeti Múzeum zárótábláját kérte és kapta a bizottságtól. Rum kastélya, melyben Széchenyi Móricnak a pápai kastélyból hozott XVIII. századi pompás magyar bútorai voltak, szintén a pusztulás képét mutatta. A parkban még megfigyelhető volt egy hatalmas Mária Terézia-kori intarziás ruhásszekrény, amelyet a kastélyban üdülők árnyékszékként használtak. Az 1847-ben Ybl Miklós és Pollack Mihály tervei szerint épült ikervári Batthyány kastélyban is orosz katonaság tartózkodott, ezért a bizottságnak ide nem sikerült bejutnia. Ugyanezért maradt el Sárvár várának megtekintése is. Szentivánfán Bezerédj Mária empire kastélyában a nyilasok hóhériskolát rendeztek be, ahol a jelölteket az akasztás és a kivégzés más nemeire képezték ki. A nyomok eltüntetése céljából menekülésük alkalmával az épületet felgyújtották, minek következtében a nagyértékű levéltár-könyvtár és a műértékű berendezés a lángok martalékává vált.

12 Erdődy Sándor közölte a bizottsággal, hogy Erdődy Péter somlóvári kastélyából a katonaság az odamenekített hadimúzeumi anyagot szétszórta. A falusi cigányokon látni lehet a régi egyenruha-gyűjteményből kikerült darabokat, akik ugyanis nagy örömmel sétálnak a régi, díszes tábornoki gálaruhákban. 64