Levéltári Szemle, 41. (1991)

Levéltári Szemle, 41. (1991) 4. szám - HÍREK - Lakos János: Kárpótlás és levéltár: bevezetés / 90–93. o.

Kárpótlás és levéltár Bevezetés Az első kárpótlási jogszabály, „A tulajdonviszonyok rendezése érdekében, az állam által az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk részleges kárpótlásáról" szóló 1991. évi XXV. törvény és annak végrehajtási rendelete, a 114/1991. (IX. 4.) Korm. rendelettel módosított 104/1991. (VIII. 3.) Korm. rendelet igen nehéz és sok vonatkozásban újszerű feladatot rótt a levéltárakra. A törvény értelmében az 1949 után tulajdonukban kárt szenvedettek, illetőleg leszármazóik és túlélő házastársaik 1991. augusztus 10. és november 8. között kárpótlás iránti kérelmet nyújthatnak be az illetékes kárrendezési hivatalhoz, amelyhez „csatolni kell a jogosultságot igazoló valamennyi okiratot vagy annak másolatát, illetőleg ezek hiányában hivatkozni kell az egyéb bizonyítási eszközökre". [Tv. 12. § (2) bek.] A módosított végrehajtási rendelet 17. § (2) bek. ugyanakkor előírja, hogy „Az államigazgatási szerv, az önkormányzat jegyzője, a gazdálkodó szervezet, a levéltár, továbbá minden, ilyen adattal rendelkező jogi személy — ha jogszabály eltérően nem rendelkezik — köteles a kárpótlási kérelem elbírálásához szükséges adatot, okiratot vagy ennek másolatát — kérelemre — a jogosult rendelkezésére bocsátani." (A jogszabályalkotók tehát — mint az várható volt — nem akceptálták a levéltárosok körében megfogalmazódott azon célkitűzést, amely szerint a kárpótlást igénylők csak a kárrendezési hivatallal álltak volna kapcsolatban, s a hivatal szerezte volna be a szükséges bizonyító dokumentumokat.) A kárpótlási törvény hatalmas politikai csatározások közepette, többszöri alkotmánybírósági határozatot is „igényelve" született meg. Nem csoda tehát, hogy a végrehajtás megszervezése — a levéltári területet is beleértve — igen sok kívánnivalót hagyott maga után. írásomnak nem célja a kárpótlási problémakör levéltári vetületének beható vizsgálata, az csupán néhány tényadat közlésére vállalkozik. Rendkívül fontosnak tartom azonban, hogy ez a vizsgálat és a levonható sokirányú tanulságok értékelése higgadtan megtörténjen. Az írásomat követő cikkek máris hozzájárulnak ehhez az első konkrét tapasztalatok közreadásával. * * * A levéltárak későn, 1991. augusztus 9-én, a törvény hatálybalépését megelőző napon, az MKM Levéltári Osztálya által összehívott igazgatói értekezleten értesülhettek arról, hogy a kormányzat 1991. augusztus—december hónapokra 16 millió Ft-ot biztosított részükre a kárpótlással összefüggő feladatok támogatására. 15 levéltár emellett egy-egy modern xerox másológépet is kapott. A kormányzat döntése értelmében a 16 milliós támogatási összegből 1 741 90