Levéltári Szemle, 41. (1991)

Levéltári Szemle, 41. (1991) 4. szám - MÉRLEG - Künstler Ferenc: Útmutató az Európai Közösség és az Európai Politikai Együttműködés tagállamai külügyminisztériumainak levéltáraihoz. Luxemburg, 1989. / 87–89. o.

5. A kutatás tárgyi adottságai: — kutatóterem, — mikrofish/mikrofilm-olvasók és nyomtatók (száma), — könyvtári/dokumentációs szolgáltatás, amennyiben a levéltár részét képezi (nyilvános? használat szabályai), — egyéb lehetőségek, 6. Dokumentumok reprodukálása: — típusai, — a másolatkészítés gyakorlati részletei: térítési díjak, nyomtatványok, hivatalos engedélyezés, 7. Kutatási szabályok: — kutathatóság időhatárai, — kutatási szabályzatok szövegei, 8. A legfontosabb irategyüttesek és gyűjtemények rövid leírása: cím; terjedelem folyóméterben; időhatárok, 9. Segédletek: 9a ideiglenes segédletek, 9b publikált segédletek, 10. Irodalom, 10a a levéltárról, 10b a levéltár által megjelentetett irodalom. Talán nem fölösleges röviden áttekinteni — a hazai gyakorlatunkkal való összevethetőségük miatt is — a 4. és 7. kérdőpontra adott válaszokat. A kutató személyét és állampolgárságát tekintve általában nincsenek megkötések, bizonyos formai követelmények azonban — eltérő szigorúsággal — előfordulnak mindenütt: beiratkozási kártya igénylése a kutató személyi adatait tartalmazó nyomtatvány kitöltésével, esetleg mellékelt fényképekkel (Belgium, Franciaország, Spanyolország, Luxemburg, Egyesült Királyság, Európa Parlament stb.); külföldi kutatók esetében hazájuk követségének hivatalos ajánlólevele (Belgium, Németország, Görögország, Franciaország, Portugália); egyetemi végzettség igazolása (Görögország); a kutatás céljának pontos megjelölése (Németország, Spanyolország, Luxemburg, Európa Parlament); témavezető vagy egyetem ajánlólevele (Németországban a belföldi kutatóknak, Franciaországban a külföldieknek, Spanyolországban a diákoknak, Portugáliában kötelezően a külföldieknek); a kutatás engedélyezésénél a reciprocitás figyelembevétele (Németország, Dánia, Olaszország). Sajátos megoldás Írországé, ahol a külügyi levéltárban az kutathat, akit a nemzeti levéltár igazgatója kutatóként elismer. A nagyközönségnek nem engedélyezik a kutatást Dánia, az Egyesült Királyság külügyi levéltárában, valamint az Európai Politikai Együttműködés levéltárában. A kutatási szabályokat vizsgálva a kutathatóság időhatárai tekintetében három módozattal találkozhatunk, mint főszabállyal. Keletkezésük után 25 évvel kutathatók a diplomáciai iratok Spanyolországban, 50 év elteltével Dániában, Görögországban és Olaszországban. Az összes többi tagállam és szervezet 30 évet követően szabadítja fel iratait a zárolás alól. E főszabályok mellett — tegyük hozzá: a külügyi iratok természetéből adódóan érthető módon — többkevesebb korlátozás-kiterjesztésre adnak lehetőséget az egyes országok jogszabályai. Így Belgiumban a 30—50 éves iratok kutatását egy 4 tagból álló ún. Diplomáciai Bizottság, az 50 évnél régebbi iratokét pedig a Levéltári Igazgatóság engedélyezheti. Dániában az 50 évnél újabban keletkezett iratok kutatása iránti kérelmek elbírálása a külügyminiszter jogkörébe tartozik, s publikálás előtt a kutatónak be kell mutatnia a kézirat másolatát. Spanyolországban a 25 88