Levéltári Szemle, 41. (1991)

Levéltári Szemle, 41. (1991) 1. szám - Pedroni Emma Anna: A lúdtolltól az írógépig: az íróeszközök fejlődése és az iratanyagok papíranyaga a 19. század elejétől 1945-ig / 28–50. o.

Á korai időben finomra őrölt rizsporral vagy fövénnyel szórták le írás közben a nedves szöveget, hogy gyorsabban száradjon. A leltározott kalamá­ris, más szóval tintatartó, mindig díszes és értékes anyagú volt. Sokszor híres ötvösmester munkája. Ugyanis a kereskedelem egyszerű üvegben forgalmazta a tinta terméket. Ezeknek az egyszerű, szögletes vagy hengeres alaprajzú üve­geknek felső síkján a tollszár részére mélyedés volt kialakítva, de ezek a tin­tásüvegek nem képeztek leltári értéket. A Czuczor—Fogarasi szótárban, szép régi összetett szóként olvasható a kalamárisdugasz szó, amely a tintásüveg el­maradhatatlan kelléke. A széles körben használt tollszár könnyű faanyagból alakított tömör hen­ger. Felülete csiszolt, lakkozott. Egyik végén szorosan illesztett fémhengerrel, melybe a tollhegy illeszthető volt. A fémrész díszítése tulajdonképpen a gyártó cég márkajelét tartalmazta. A faanyagú tollszár mellett a csont, bakelit, sőt nemesfém anyagú is készült. 5. A kézirású ügyiratok egyedi tulajdonsága Az ügyiratok kézi írás esetén egészen sajátos egyedi tulajdonságokat tükröz­nek. Egy intézményen belül, egy adott korszakban könnyen megállapítható kéznyoma, írásmódja alapján az ügyintéző iratanyaga. Vagyis csoportosítható az egyedi írásforma alapján több, egy időben készült iratanyag egy intézmé­nyen belül. Amely egyes esetben segítségül vehető az intézményből „kimenő", azaz kikerült ügyirat irattani elemzéséhez. Megállapítható, hogy a kézi írásnál alkalmazott hegyes vagy vágott hegyű toll, a személy írásmódja, vonalvezetése, az alkalmazott tinta, írótoll írónyoma, jellemző egyedi formai, kifejezésbeli tulajdonságot kölcsönzött az ügyiratnak. Az írótermék behozatala és a kifejlődött magyar írótermékgyárak, nyom­dák létrehozták a termékeket forgalmazó üzleteket. Nagyhírű írószer-forgal­mazóvá vált a már említett Schuler Kecskeméti utcai boltja, a korábbi Rigler József Ede „RJE" védjeggyel garantált árui, a kortárs „SB" = Szénásy Béla írószerkereskedése, vagy a „BG" védjegyű Guttmann Benedek Múzeum kör­úti egyetemek környékén lévő boltja; de említhetők a pelikán madár védjegyű tinták, töltőtollak, írószerek. (20. ábra) 6. Gépírássál írt ügyiratok korai időszaka Hazánkban még nem volt írószergyár, amikor Kempelen Farkas magyar fel­találó írógépet konstruált 1779-ben. Sokkal később, 1867-ben Latham Sholes, mechanikus barátjával, G. W. N. Yost-tal már gyári előállításra tökéletesítet­ték írógépmodelljüket. Ennek előállítása Remington fegyvergyáros gyárában történt. A gép gyártás közbeni tökéletesítésével indult el világhódító útjára „Original-Remington-Standard" elnevezéssel. Az akkori időben negyed kiló aranyat érő írógépcsodák csak lassan lehettek megvásárolhatók. 1890-ben sza­badalmazott Franz Xavér és fia Hermann írógépe megvásárolható termékké vált. Végül T. Underwood 1898-től árasztotta el vele a piacot. Az írógép billentyűzetének még ma is használt betűrendezése — a betűk előfordulás-gyakorisága alapján — az 1888-as amerikai gépírókongresszuson került jóváhagyásra. 18 19 Az írógép hazai használatának elterjedését az alábbiakban az ország leg­nagyobb egyetemének, a Műegyetemnek a példáján próbáljuk nyomon követni. 38

Next

/
Thumbnails
Contents