Levéltári Szemle, 41. (1991)

Levéltári Szemle, 41. (1991) 4. szám - Gerics József–Ladányi Erzsébet: A magyarországi birtokjog kérdései a középkorban / 3–19. o.

megőrizni immár vallásos kötelessége a királynak, ö ennek ebben a rendszerben nem gazdája, tulajdonosa, hanem gondviselője, kezelője, aki az egészet oltalmazza és rendjére felügyel: a római jog középkoriasan értelmezett kifejezése szerint gyakorolja „a javak birtokának adományozását". A királyi adományrendszer vallási szankcionálása, ami más tekintetben a Szűz Mária tulajdona fogalmának egyfajta elvilágiasodása, magyarázatul szolgál arra is, miért minősítették 1335-ben a királyi adománnyal kapcsolatos határjárás és iktatás elleni eltiltást (prohibitio) az isteni parancsokkal való szembeszállásnak. Még III. András-kori fogalmak érvényesültek ebben az elképzelésben ! A 13. század latinul generatio-nák, genus-nak, azaz magyarul nem-nek, nemzetség-nek nevezte a rokonságnak, atyafiságnak azt a széles körét, amelynek tagjai öröklésre voltak jogosultak a királyi serviensek után. így használja a szót az Aranybulla 1222-ben: a fiú nélkül elhalálozott királyi serviens birtokait végrendelet hiányában „ha teljességgel semmi nemzetsége nincs (si nullám penitus generationem habuerit), a király kapja".

12 Az 1267. évi törvény szerint az örökös nélkül elhalt nemes birtokait ne adományozzák és ne idegenítsék el senkinek, „amíg rokonait és a nemzetségbélieket (cognati et generationes eiusdem)" a király elé nem idézik. A közbeeső időben ezeket a javakat a „cognati et generationes" kötelesek megőrizni.

13 A törvények egészen általános szóhasználatával teljesen összhangban van az okleveleké is: 1237-ben a nádor előtt mondta el az egyik peres fél, hogy „a föld olyan birtokosztályból jutott neki, amely Magyarországon az egyes nemzetségek szerint szokott történni (... ex divisione, que fieri consuevit per singulas generationes in Hungária)". Hasonló a szóhasználata 1249-ben a vasvári káptalan oklevelének. Eszerint a Hermán nembeli „Hertenig fiai óvakodva a jövőbeni perlekedésektől, amelyek a nemzetségeken belül a földek határai miatt szoktak folyni, (solent in generibus fieri pro terrarum limitibus ...) tanúskodásunk szerint földjüket nemzetségükétől teljesen elhatárolták (terram eorum a generacione ipsorum totaliter separaverunt)".

14 Ennek a birtokmegosztásnak a határjárása nagyon fontos agrártörténeti vonatkozásokat tartalmaz. A határ a leírás szerint „ ... Rátolt fiának sessio-helyéhez megy, amelynek nyugatról határai vannak Dees ispánnal, s ezt a helyet Örökre Rátoltnak adják. Dees ispán határa mentén halad egy ekefordulónyira, ahol is a nagy gázlónál Rátolt Dees comesnek curiája előtt húsz brachium kiterjedést adott egészen az első bozótig ... öttevényben egy ekefordulónál kissé hosszabban halad... ismét eljut a Gyöngyöshöz, ott határaik vannak a Szent Király egyháza közelében, s földjük közepén Hertenig fiainak a Gyöngyös vizén van egy saját malmuk és egy másik van nekik Dees comes részéről malmukért cserébe Bogáton; átmenve ott a Gyöngyösön nagy fűzfához jut az előbb mondott templom részeihez, s ott a falu (== Szentkirály) közepére ér. Azután határuk kezdődik az egyház földjével... Bertalan feleségével pedig Bogáton határaik ezek: az első határ szigetet vesz körül, amely Hertenig fiaié, azután malmuk curiájához megy ... Polány földhöz érve keletnek tart ismét, onnan Bees és Lőrinc határaihoz tart, a Gyöngyöshöz megy, ott a Gyöngyös mellett egy nagy révnél vannak határaik, ott ama föld közepén malomépületük van, amelyben két kerék van és a határok ott érnek véget A rokonságok közt azt határozták el, hogy kinek-kinek, aki a faluból kimegy a maga földjére, legyen útja és jószágait a saját földjén legeltesse (ad locum sessionis filii Rátolt qui ex occidente tenet metas cum Dees comite et idem locus perpetuo eidem Ratolto datur; tendit iuxta metam Dees comitis •per unam reversionem aratri, ubi eciam in vado magnó dictus Ratoltus dedit Dees comiti ante curiam suam viginti extensiones brachiorum usque ad pri7