Levéltári Szemle, 41. (1991)

Levéltári Szemle, 41. (1991) 3. szám - HÍREK - Soós István: Dr. Kenéz Győző (1916–1990) / 103–105. o.

Dr. (1916—1990) 1990. szeptember 18-án örökre megárvult egy hely az Országos Levéltár nagykutatójában, ahol több mint három évtizeden át szorgoskodott fáradhatatlanul a magyar történettudomány és a Levéltár egyik legodaadóbb, idős korában is élénk szellemű, tevékeny híve, Kenéz Győző, a levéltári dolgozók és kutatók által nagyrabecsült és szeretett férfiú és pedagógus, a fiatalok lelkes tanítója. Rövid, súlyos betegség vetett véget sok megpróbáltatással, szenvedéssel, meg nem értéssel, gánccsal és mellőztetéssel terhes földi pályájának. Széleskörű tudományos műveltségét, tehetséges, hatalmas munkabírását, kivételes latin és német nyelvtudását, mely előtt tisztelettel adóztak munkatársai és hálás tanítványai, akiknek útját, jövőjét egyengette, a tudomány iránti „szent" elkötelezettség szolgálatába állította. Kenéz Győző 1916. december 22-én született a Torontál megyei Nagybecskereken német nemzetiségű családban. (Eredeti családi neve Laub volt.) A trianoni béke után szüleivel áttelepült Hódmezővásárhelyre. A dél-alföldi városban végezte elemi és középiskolai tanulmányait is. Miután a város református gimnáziumában jeles eredménnyel leérettségizett, 1935. július 29-én megkezdte filozófiai és nyelvi stúdiumait a Manrézán, a Jézus Társaság Rendi Főiskoláján és az innsbrucki egyetemen. A Rendtől azonban 1938. szeptember 22-én megvált, de egyházi pályára törekedve beiratkozott a Váci Püspöki Hittudományi Szemináriumba (1939). Kitűnő tanulmányi előmenetele, illetve eredményei ellenére kritikus, következetes magatartása és bátor szókimondása miatt otthagyta a teológiát. 1941. március 5-től június 30-ig még kisegítő hitoktatóként dolgozott a hódmezővásárhelyi Szent István plébánián, majd jezsuita tanárbarátai segítségével kapott állást mint postatisztviselő (1941. november — 1942. január). Közben 1941. augusztusában néhány hónapra behívták katonának, ahonnan — a hadseregben elvégzett tanfolyam után — karpaszományos lelkészként szerelt le. Az 1941-es esztendő más tekintetben is meghatározó volt életében: a felerősödő német volksbundista mozgalom megpróbált nyomást gyakorolni német származású családjára, a Deutsche Seelsorge vezető személyiségei pedig ígéretekkel igyekeztek befolyásuk alá vonni őt. Kenéz Győző visszautasította ezt, sőt családi nevét is magyarosította. A Kenéz nevet adoptáció útján vette fel, mivel akkoriban a névmagyarosításra már mód nem volt. Adoptáló ja Németh László híres regényének — Égető Eszter — főhősnője, Kenéz Katalin, egyik tanítványának édesanyja volt. 1942. elején megvált vásárhelyi állásától és ugyanezen év augusztusától előbb a Katolikus Agrárifjúsági Legényegyletek Országos Testületében (KALOT) és a KALOT Érdi Népfőiskolája gazdasági vezetőjeként tevékenykedett. Többször behívták a hadseregbe, megjárta a frontot. 1944. december 6-án egy a frontról hazatért kórházvonattal Nyugatra kellett volna távoznia, de megszökött és az érdi kastély mögött húzódó hegyoldal Kenéz Győző 103