Levéltári Szemle, 41. (1991)

Levéltári Szemle, 41. (1991) 3. szám - HÍREK - Kisasszondy Éva: Egyházak a változó világban / 95–98. o.

alakulásáról beszélt. Kormos László id. Révész Imre kéziratos prédikációit ismertette. Ortutay András az esztergom-szenttamási zsidó közösség életét mutatta be a bazilika építésének idején. Jároli József „A gyulai földész társulatok szerepe az egyházközségek életében" című előadásában egy vallási alapon szerveződött sajátos (kisközösség történetét ismertette. Bősze Sándor elemezte az egyházak és az egyesületek 1867—1918. közötti kapcsolatát Somogy megyében. Megállapította, hogy mind a karitatív, mind a kulturális egyesületékben az egyházak jelentős szerepet vállaltak ellensúlyozva a liberális eszméket. Szögi László „Katolikus nagygyűlések Magyarországon" című előadásában ezeknek a megmozdulásoknak ismertetésével napjainkig ható tanulságot vont le. A katolikus nagygyűlés intézménye a XIX. század második felében jött létre. Célja az volt, hogy az erőteljes egyházellenes liberális propagandával szemben hathatósan harcolhasson, a kor legfontosabb kérdéseire eredményesen válaszoljon és a katolikus értelmiséget öntudatra ébressze. Magyarországon 1893— 1947. között 33 nagygyűlés volt, mindegyik több napos, színpompás rendezvény. Hasonló megmozdulások ma is segítséget jelenthetnek a magyar katolikus egyháznak, ha a valódi társadalmi problémákra kísérelnek meg az egyház eszközeivel megoldást találni. Az „Egyháztörténeti források, módszertan" című szekció az egyházi levéltárosok és az UMKL Módszertani Osztályának az egyházi levéltárakban évek óta folyó kutatásainak ieredményeit mutatta be. Egyrészt a canonica visitatiok feldolgozását, másrészt a térképgyűjtemények feltárását ismertették a hozzászólók. Varga Imre referátumában a győri egyházmegyében készült XVII— XVIII. századi egyházilátogatási jegyzőkönyvek alapján vizsgálta, hogy milyen karitatív tevékenységet láttak el a plébániák, mi volt a jelentősége a falvak gazdasági életében a kölcsönöket is kibocsátó templompénztáraknak. Takács Béla a imagyar református egyház canonica visitatioit elemezte. A reformáció során a református egyház az egyházlátogatás intézményét megtartotta. A vízitátorok nemcsak azt vizsgálták, milyen a templom állapota, hanem azt is, milyen az egyháztagok hite és erkölcse, hogyan végzi szolgálatát a prédikátor, milyen az iskola színvonala, a hívék megadják-e az illő fizetést a papnak. Az egyházlátogatási jegyzőkönyvek kimeríthetetlen forrásai nemcsak a történelemnek, hanem a néprajznak, művészettörténetnek is. Vető Béla az evangélikus canonica visitatiok forrásértékét ismertette. Az 1613 óta keletkező egyházlátogatási jegyzőkönyveket az Evangélikus Országos Levéltár az egyházközségektől begyűjtötte, így ezek ott kutathatók. A XVII—

XVIII. századi jegyzőkönyvek még rövidek, a későbbiekből viszont már sok adat található a község életére. A levéltárban a kutatást cédulakatalógus segíti, amely egyházközségek szerint mutatja, hogy melyik évben, melyik egyházikerület anyagában van jegyzőkönyv. Lotz Antal „A Délalföld krónikásainak speciális problémái" című korreferátumában az egyháztörténet-írás főbb forrásaira — köztük az egyházi anyakönyvekre — hívta fel a figyelmet. Dóka Klára „Térképgyűjtemények az egyházi levéltárakban" című előadásában az itt található közel 8000 kéziratos és nyomtatott térkép feltárásának eredményeit rendszerezte. A sokszínű konferenciát Várszegi Asztrik püspök, pannonhalmi bencés főapát zárta be. Elmondta, hogy napjainkban is nagy szükség van a történelem vigasztalására. Azoknak az értékeknek a tudatosítására, melyek a múltból a jelenben megtartó erővel az igazabb jövőbe mutatnak. A háromnapos tanácskozás szinte átfogóan tükrözte, hogy mi mindent adtak az istenhiten alapuló közösségek az évszázadok során a magyarságnak. Az előadók sokoldalúan ábrázolták a magyarországi egyházak nemzetformáló történelmi szerepét. A referátumok augusztusban, II. János Pál pápa látoga97