Levéltári Szemle, 41. (1991)

Levéltári Szemle, 41. (1991) 3. szám - HÍREK - A Magyar Levéltárosok Egyesületének tisztújító közgyűlése / 89–93. o.

ság véleményével, ezért 1989. november 3-án kelt levelében az elnöki tisztségről lemondott. Ezután egy nélküle megtartott elnökségi ülésen tisztáztuk, hogy elnökünk az átalakulás nehezen átlátható folyamatában csak szakmánk elsődleges és alapvető érdekeit messzeimenően figyelembe véve foglalt állást, s ezért kértük őt lemondásának visszavonására. Amikor őszinte sajnálatunkra tiszteletreméltó következetességgel erre nem volt hajlandó, az elnöki feladatokat a vezetőség ügyvezetőként Kovács Béla alelnökre bízta. 1989 végére a Levéltári Osztály elkészítette az új levéltári törvénytervezet szakmai koncepcióját. Mint állami felügyeleti szerv egyre nehezebben tudta azonban megszervezni azt, hogy szakmai fórumokon a levéltárosok kifejthessék ezzel kapcsolatos véleményüket, s ezért egyesületünket kérték meg, hogy a legszélesebb körben folytassuk le a vitát. A szekciók csaknem mindegyike megtárgyalta a tervezetet. Az elnökségnek megküldött vélemények alapján 1990. április 5-én a levéltárakat képviselő kollégák ismételt meghallgatása alapján alakítottuk tó állásfoglalásunkat. (LSZ 1990/2.) A rendszerváltásnak a levéltárakat is érintő legfontosabb kérdéseit az október 30-án tartott értekezletünkön vitattuk meg, amelyen Dr. Bodó Sándor, a MM Közgyűjteményi Főosztályának vezetője és Molnár József, a Levéltári Osztály vezetője érthető okok miatt még sok bizonytalansággal vázolta szakterületünk jövendő helyzetét. Az ezóta eltelt idő alatt a levéltárak státusa és kondíciója általában a korábbi állapotnál nem rosszabb módon alakult, de helyzetünket végső soron csak az új levéltári törvény fogja megnyugtatóan rendezni. Négy éves működésünk végén, 1990. december 15-én alapszabály-módosító közgyűlést tartottunk. Az események időrendi felsorolása után két témáról még külön kell szólni. Sikerült elintézni a Nemzetközi Levéltáros Egyesületnek fizetendő évi tagdíj hosszú időn át megoldatlan kérdését. Az 1988. augusztus 22. és 26. között Párizsban megrendezett XI. Levéltári Kongresszuson Dr. Szekeres József, C. Harrach Erzsébet és Dr. Jeney Andrásné tagtársaink vettek részt. Felvettük a kapcsolatot az osztrák és a szlovén levéltáros egyesülettel, s a holland egyesület is jelentkezett, együttműködését felkínálva. E kapcsolatokat felhasználva 1989-ben Ausztriába, 1990-^ben Szlovéniába szerveztünk többnapos kirándulást, illetve fogadtuk a szlovén kollégákat. Különösen az elmúlt két esztendőben erősödött szakmai-érdekvédelmi tevékenységünk, s ennek keretében igyekeztünk minden olyat megtenni, amelyet egy szakmai egyesület megtehet. Nem vállalhattunk magunkra azonban olyan feladatokat, amelyek a magyar levéltárügy szakmai irányítására hivatott állami szerv feladatai voltak, még akkor sem, ha tagjaink közül ezt többen szorgalmazták is. A redszerváltás idején szinte minden, a levéltári terület egészét vagy ennek egy részét érintő kérdésben véleményt nyilvánítottunk, s állásfoglalásainkat, kéréseinket a legmagasabb fórumokig eljuttattuk. (Tiltakozás az erdélyi falurombolás ellen, a gazdasági és pártiratok levéltárba kerülésének ügye; kutatási korlátozások oldása; egyházi és szaklevéltárak helyzete, bérezése; Kárpótlási Törvénnyel kapcsolatos ügyek.) Bár nem minden esetben kaptunk ezekre választ, mégis úgy véljük, hogy bizonyos kérdések megoldásánál javaslatainkat, kéréseinket nem hagyták figyelmen kívül. Négy éves működésünk legfőbb eredményét abban látjuk, hogy működőképes, szakmai véleményét megfogalmazni és elfogadtatni tudó egyesületté váltunk. Rólunk, de nélkülünk határozni, dönteni lehet ugyan, de a magyar levéltárügy további fejlődése csak velünk képzelhető el. 92