Levéltári Szemle, 41. (1991)

Levéltári Szemle, 41. (1991) 3. szám - MÉRLEG - Dusnoki József: Friedrich Baudri: Reise nach Südungarn 1837–40. Ein Tagebuch. München, 1989. / 82–83. o.

dégszeretetét élvezve részt vehetett a sajkások flottájának gyakorlatozásán. Á Dél-Bánátban egy ideig Oravicabányán is festett, de ott sem talált elegendő megrendelőre. Végül 1838 októberében úgy tűnt, hogy ráköszönt Baudrira a szerencse. Endrődy József földbirtokos hívta meg Temesvár közelében fekvő csávosi birtokára, és megbízta több nagyméretű festmény készítésével. Endrődyről azonban hamar kiderült, hogy lelkesedése könnyen hűlő és ritkán fejezi be, amit elkezd. A valóság ezúttal is alatta maradt Baudri várakozásainak, ráadásul mind nehezebben tudta elviselni vendéglátója szeszélyes és zsarnoki természetét, örömmel fogadta ezért a Gyertyánffy család meghívását közeli tolvádiai birtokára, ahol a 19 éves, tehetséges lányt, Gyertyánffy Bertát kellett a rajzolás és festés műhelytitkaiba bevezetnie. Baudri és Berta között kölcsönös vonzalom ébredt, amelyet Berta előnyös házasságok terveit kovácsolgató apja nem nézett jó szemmel, és végül kiutasította házából a festőt. Ezzel megszakadt a két fiatal romantikus szerelmi története, s 1840 nyarán Baudri szomorúan útnak indult vissza Németországba. (Bertát 1842-ben Nákó Kálmán gróf vette feleségül; bécsi és pesti palotájuk írók és művészek találkozóhelye volt.) Bertát nehéz szívvel hagyta el Baudri. Nem mondható el ugyanez Magyarországról, amelynek problémáit ittléte folyamán mindinkább megismerte. Ezzel párhuzamosan egyre szaporodtak naplójában a társadalomkritikai megjegyzések, sőt a felháborodott kifakadások. Ügy látta, hogy nagyon szomorú a helyzet ebben az úgynevezett szabad országban. Határozottan a néppel érzett együtt, szemben a társadalom kiváltságos rétegét képező nemességgel. Endrődy, majd Gyertyánffy birtokán élve tapasztalhatta a jobbágyok és az alacsonyabb rangú uradalmi alkalmazottak kiszolgáltatottságát, naplójában beszámol jó néhány ellenük elkövetett visszaélésről. „Naponta egyre inkább meggyőződöm arról, hogy mint szenved és vérzik ez a magyar nép egy kaszt korbácsa alatt" — állapítja meg. Változás jeleit, a liberális nemesség törekvéseit Baudri még nem érzékelte. Ugyanakkor észrevette azt is, hogy a Bánát soknemzetiségű lakosságának együttélése nem éppen felhőtlen: rácok, magyarok, örmények, németek stb, bizalmatlanul és ellenségesen szemlélik egymást. A Bánátban élő sókféle nemzetiség, a sokféle viselet festőként inspirálóan hatott Baudrira. A zsánerkép-festés területén is szerette volna kipróbálni képességeit. Hazatérte után a düsseldorfi akadémián tanulmányozta ezt a szakot. A sikert azonban nem a zsánerkép- és nem is portréfestés hozta meg Baudrinak, hanem egy üvegfestő műhely felállítása Kölnben. A neogótikus templomok építésének terjedő divata biztosította a keresletet színes üvegablakok iránt. Baudri 1851-től folyóiratot adott ki a neogótika népszerűsítésére. Köln közéletében megbecsült helyet foglalt el. Tagja volt a városi tanácsnak 1856-tól 1872-ig, élete utolsó éveiben pedig képviselőként vett részt a birodalmi parlament munkájában. Baudri naplójának sajtó alá rendezője, Ludwig Gierse nagyon gondos munkát végzett. A naplót alapos jegyzet apparátussal, valamint személynév- és helynévmutatóval látta el. Baudri szövegéből 'kihagyta a feleslegesen hosszadalmas részeket és az ismétlődéseket. Ezeket a kurtításokat talán még sokkal több, lényegtelen információkat tartalmazó naplórészletre is ki lehetett volna terjeszteni. Baudri Magyarországon készített festményei nem voltak föllelhetők (csak katalógusukat állíthatta össze Gierse), ezért korabeli tájképek és zsánerképek szerepelnek illusztrációként a kötetben. Dusnoki József 83