Levéltári Szemle, 41. (1991)
Levéltári Szemle, 41. (1991) 3. szám - MÉRLEG - Haraszti György: A törökellenes felszabadító háborúk újabb irodalmából / 77–81. o.
várt (A kormányzat megszervezése Fehérvárott a török kiűzése után 1688— 1703), aki összefoglalóan értékezik a hódoltságot követő új hatalmi berendezkedésről Fehérvárott. Munkájához szorosan csatlakozik Erdős Ferenc (Fejér vármegye újjászervezése 1692—1693) cikke a vármegye életének újraformálásáról és Somkuti Éva (Újratelepedés Székesfehérváron 1688 után) szaktanulmánya a város új lakosságáról. (A helyi forrásanyag erőteljes felhasználása mindhárom tanulmány előnyére válik.) A kötet terjedelemre is legsúlyosabb része, a „Források a székesfehérvári szandzsák történetéhez 1543—1688" címet viselő rész, amely a gyűjtő, Vass Előd bevezető tanulmányait és 6 meHlékletben a legfontosabb forrásszemelvényeket közli. Nem lévén turkológus csak azt észrevételezem, hogy a címmel ellentétben a résztanulmányok és forrásközlés alapján inkább a fehérvári szandzsák kialakulása, a hódoltság első, 1601-4g terjedő szakasza ismerhető meg, csupán a 6. melléklet (Török—magyar levelezés a székesfehérvári hódoltság történetéhez 1555—1688) ad részletes anyagot a későbbi időszakra is. Farkas Gábor a kötet szerkesztőjeként több sikerrel járt, mint az előző kötet lektoraként, a hibák, pontatlanságok száma jóval kevesebb ebben a kiadványban. Néhány könnyen elkerülhető hiba: 1687-ben nem IX., hanem XI. Károly a svéd király (11. o.), Csókakő várának tárgyalásánál a Tüzes Gábor budai szereplésére vonatkozó passzus részben felesleges, részben kronoiógiailaglogikailag másutt volna a helye (43. o.). Ugyanebben a cikkben értelemzavaró sajtóhiba Csókakő magyar uralom alatt állásának dátuma: 1556—1601, helyesen nyilvánvalóan 1566, 1601 (40. o.). Sajnos a kiadvány végén álló, ugyancsak Fankas Gábor által összeállított részletes és hiánypótló kronológia [A török hódoltság krónikája Székesfehérváron és Fejér megyében (1526) 1543—1688 (1690)] sem mentes az elírásoktól: az 1685-ös év kétszer szerepel, egyszer 1684 helyett áll (233. o.), a szeraszkir — mint láttuk, ezzel már a Hüttl-szöveg fordítójának is meggyűlt a baja — személynévvé lép elő (Seraszhir — 234. o.), úgyszintén az Olaj bég és Cserbagio bég (Vass Elődnél Csorbagio és Olay Bék — 199. ill. 238. o.), Szakály vizsgálatával ellentétben a kronológia továbbra is feltételezi az 1687 óta folyamatos fehérvári blokádot, Mercoeur herceg (219. o.) neve a főszövegben Mercurio alakban szerepel (46. o.) stb. Bár a hibalista mindkét kiadványnál az ildomosnál hosszabbra kerekedett, talán mégsem felesleges a hosszas „szőrözés". Igazán bosszantó, hogy nemes tartalmú, szép kiállítású könyvek végső niegformálásakor megcsappan a kedv, az idő, vagy Uram bocsa' a nervus rerum. Ám mindhiába, a szakma kötelez ! Haraszti György 81