Levéltári Szemle, 41. (1991)

Levéltári Szemle, 41. (1991) 3. szám - MÉRLEG - Haraszti György: A törökellenes felszabadító háborúk újabb irodalmából / 77–81. o.

letek az 1686—1688. évi törökellenes hadjáratok történetéhez) c. kiadványban közzétett Lotharingiai Károly, Miksa Emánuel, Tobias von Hasslingen és páter Gaetano Bonomo féle hadinaplók alapján, ez idáig talán a legrészletesebbet. Veress D. Csaba (Hol zajlott le a „második mohácsi" vagy a „harsányi-hegyi csata" 1687. augusztus 12-én) ellentmondva a széles körben elterjedt felfogásnak, a korabeli metszetek, képek és topográfiai meggondolások alapján a csata helyét nem Nagy harsányra, hanem Villányra lokalizálja, bár a csatatér környékének leírásánál és ábrázolásánál problematikus Kistótfalu azonosításának kérdését ő sem tudja megoldani. Hóvári János (A nagyharsányi csata török szemmel) Szilahtár és Rasid török történetírók leírását elemezve próbálja a nagyvezír seregének felvonulási útvonalát, elhelyezkedését (részben szintén Veress D. Csabával vitázva) és célkitűzéseit (így a törökök érdekes tervét Miksa Emánuel seregének szétverésére és a vadászó választófejedelem foglyul ejtésére) megállapítani. Közösen írt tanulmányukban Kúti István és Újvári András (Mohács hadibázisának védelme 1687-ben) a „Budától Belgrádig" gazdag anyaga alapján az 1687 és 1689. közötti hadműveletek egyik logisztikai központjául szolgáló mohácsi bázist 'körülvevő sáncmaradványok topográfiáját vizsgálja a folyamszabályozás figyelembevételével és a történész számára terra incognita geodéziai módszerek felhasználásával. (Sajnos a szerkesztő vagy a nyomda hibája miatt a szöveg érthetősége jelentősen romlott, a 79—84. oldalakon közöltek helyes sorrendjének megállapítása is felér egy kisebb nyomozással.) Vass Előd előadása (Helyszíni jelentések Baranyából a nagyharsányi csata előzményeiről) nyitja a nagyharsányi ütközetet tágabb perspektívába állító dolgozatok sorozatát. Vass számos adattal egészítette ki az eddig közölteket, és új adalékokat hozott a baranyai hódoltsági terület közigazgatási beosztásáról és falvai számának változásáról. Ezek alapján a kérdéses terület a korábbi és későbbi időszakokkal kvantitatívan összevethető. Rázsó Gyula kitűnő stílusú karaktertanulmányában (Budától—Belgrádig. Badeni Lajos két háborús esztendeje) érzékletes képet rajzol a vakmerő lovastisztből nagy hadvezérré és jeles stratégává váló Badeni Lajos 1686—1689. közötti, főparancsnokságig ívelő tevékenységéről. Czigány István előadása (A magyarországi katonaság és az 1687-es törökellenes hadjárat) a magyar katonák szerepével foglalkozik. Megállapítása szerint a magyar könnyűlovasság és gyalogkatonaság kitűnően bevált a török ellen, de harcértéke nyílt ütközetben csekély volt. Ezért és nem magyarellenességből vetették be őket más, több áldozatot követelő szituációkba. Nagy szerepük volt az ellenség üldözésekor, 1687-ben számuk a húszezret is meghaladta. A bajor választófejedelemnek a felszabadító háborúban játszott szerepét Ludwig Hüttl-nek, a kölni tudományegyetem professzorának dolgozata (Miksa Emánuel bajor választófejedelem és Magyarország visszafoglalása az oszmánoktól) vizsgálja. A tanulmány, amely a szerző korábbi könyve (Ludwig Hüttl: Max Emánuel. Der blaue Kurfürst 1662—1726. Politische Biographie, München 1976.) megfelelő fejezeteinek kompendiuma, részletes képet rajzol a bajor uralkodó politikai koncepciójáról, a bécsi és párizsi udvar hatalmi törekvéseiről. [A német szöveg magyarítása igencsak gyengére sikeredett. Néhány „gyöngyszem", de igazán csak mutatóba: „8000 katona felállítása" kiállítása helyett, „legidősebb ősanya régensnői örököse", „újbóli egyesülés politikája" (=a reuniós kamarák tevékenysége), Tartományok Rendi Gyűlése Hollandia, „szeraskiel" szeraszkir, E. Erdmuter" E. Erdmute hercegnő helyett stb. A nagyapja IV. Henrik megjegyzése nem Miksa Emánuelre, hanem édesanyjára vonatkozik stb., stb. Illogikus a helynevek írásmódja is például Kittsee és Neu78