Levéltári Szemle, 41. (1991)

Levéltári Szemle, 41. (1991) 3. szám - KILÁTÓ - A XII. Nemzetközi Levéltári Kongresszus programja / 71–73. o.

A XII. Nemzetközi Levéltári Kongresszus programja 1992. szeptember 6. és 11. között a kanadai Montrealban rendezik meg a XII. Nemzetközi Levéltári Kongresszust, a világ levéltárosainak négy évenként esedékes nagy találkozóját. Az előző, 1988-ban Párizsban megtartott XI. Kongresszus az új típusú levéltári anyagokkal foglalkozott, amelyek megjelenése komoly kihívás volt a levéltárosok számára. A montreali összejövetelen rokon téma kerül terítékre. A levéltáros szakma az információ korában címmel azt vitatják meg a résztvevők, hogy az információ növekvő áradata, az ún. információrobbanás közepette miként tud megfelelni a levéltáros a gyorsan változó társadalmi igényeknek, elvárásoknak. Csak akkor lesz képes ellátni feladatát, ha integrálódni tud a folytonosan átalakuló modern világba, ehhez pedig mindenekelőtt a következő döntő kérdésekre kell választ találnia: — felkészült-e a levéltáros arra, hogy az információ kezelésének elméleti és gyakorlati szakembereként ellássa kitágult feladatkörét? — más szakmák kifejlesztettek-e olyan elveket, módszereket, amelyek a levéltárosi gyakorlat és a levéltárfelhasználók kiszolgálása terén felhasználhatók? — hogyan képes a szakma speciális készségeit, ismereteit konszolidálni és folyvást a legújabb igényekhez igazítani, hogy társadalmi hasznossága megmaradjon? Mint a szervezők tájékoztatójából kiderül, a kongresszus a fenti kérdéseket plenáris ülésein három fő részre tagoltan tárgyalja: 1. A nyitóelőadás áttekinti azokat a mélyreható változásokat, amelyeket a társadalomban az elektronizáció korszakából az információ korszakába való átmenet magával hozott, s elemzi a 21. század várható levéltárosi feladatait. 2. Az első plenáris ülésen a levéltárosi tevékenység sajátosságairól lesz szó. Megvizsgálják, hogy a levéltárosok eddigi hivatásértelmezése mennyiben hat ki a szakmai tevékenységükre az információ korában. Nyilván fontos következtetésekre jut majd az ülés főreferátuma abban a kérdésben, hogy vajon a jelenlegi ismeretek és készségek mennyire képesítik a szakmát konstruktív társadalmi eredmények elérésére. 3. A második, harmadik és negyedik plenáris ülés azokat az eszközöket, módszereket tárgyalja, amelyeket a levéltáros alkalmazhat az információ kezelésében. Szó lesz a standardizálás jelentőségéről és a képzési-továbbképzési programok hatékonyabbá tételének lehetőségeiről. Különböző rendszereket vizsgálnak meg abból a szempontból, hogy mennyire alkalmasak a levéltáros munkájának támogatására, az információhoz való hozzáférés megkönnyítésére és a rokon tudományokkal való kapcsolatok kialakítására. 71