Levéltári Szemle, 41. (1991)

Levéltári Szemle, 41. (1991) 3. szám - Kemény János: A közigazgatási bizottságok feladatkörének változásai 1876–1914 között / 6–30. o.

k) Vízügy Az 1885. évi 23. te. szerint a vízjogi engedélyezési ügyekben a közigazgatási bizottság másodfokon jár el.

97 A bizottsági határozatok 1901-től akkor is megfellebbezhet ők voltak, ha megegyeztek az első fokú határozattal.

98 A közigazgatási bizottsági határozatok fellebbviteliről A közigazgatási bizottságok első fokú határozatai minden esetben fellebbezhetek. A másodfokúak általában akkor, ha az első fokú határozattól éltértek. A harmadfokúak nem fellebbezhetők, kivéve, ha a bizottság elnöke szerint államérdek forgott kockán. Amennyiben az első fokú határozattal egyező másodfokú közigazgatásá bizottsági határozat megfellebbezhető volt, a törvény tartalmazott erre vonatkozó kitételt. A közigazgatási bizottságtól való fellebbvitel helye 1896-ig az illetékes szakminisztérium volt. A közigazgatási bíróságról szóló 1896. évi 26. te. hatályba lépésétől több területen a közigazgatási bíróság lett a fellebbvitel fóruma, így ettől kezdve a közigazgatása bíróság döntött véglegesen a községi és a törvényhatósági, a közegészségügyi, a vallás- és népoktatási, a vízjogi, a közúti és vám-, a vasúti, a mezőgazdasági és mezőrendőrségi, az erdészeti, a vadászati, a halászati, a cseléd-, munkás- és napszámos-, a házközösségi, valamint az adó- és illetékügyekben.

99 III. A közigazgatási bizottságok szerepe és jelentősége A közigazgatási bizottságok működésével nem foglalkozik kiterjedt szakirodalom. Az összefoglaló közigazgatás-történeti munkák természetesen tudnak róluk, de a jellegükből adódóan jobbára arra korlátozódnak, hogy az 1876. évi 6. te. alapján ismertetik a megszervezésük célját, a feladatkörüket és a tagöszszetételüket. Értékelésre ritkán vállalkoznak, és ha igen, akkor is csak néhány mondat erejéig. A közelmúltban csupán Csizmadia Andor, Sarlós Béla és Száméi Katalin foglalkozott velük részletesebben.

100 A közigazgatási bizottságokat mindhárman az önkormányzati jogok megnyirbálásának eszközeiként értékelik. Az indokokat Sarlós Béla fejti ki a legrészletesebben. Véleménye szerint a közigazgatási bizottságok létrehozása a törvényhatóságok hatáskörének csökkentését, önállóságuk csorbítását célozta. Szerinte a törvényt nem a koordináció, hanem az állami közigazgatás érdekeinek a feltétlen érvényesítése miatt alkották meg.

101 Az állami ellenőrzés tényét és szükségességét már a törvényjavaslat készítésekor sem titkolták az alkotók, erre egyértelmű bizonyítékot nyújtanak a Tisza Kálmán által a törvényjavaslat indokolásában leírtak éppúgy, mint Tiszának a vitában elhangzott hozzászólásai. A törekvés legegyértelműbb megfogalmazását Szilágyi Dezső felszólalásában találtam, idézem: „Eddig nem volt a törvényhatóságok területén egy orgánum, amelynek a közigazgatás minden ágai alá lettek volna rendelve. Semmi szervezet nem létezett a törvényhatóság területén az állami kontroll gyakorlatára. A törvényjavaslat megalkotja azon közeget, melynek a megye területén az állami és kommunális közigazgatás minden közege alá van rendelve, a különböző közigazgatási ágak működésében való összhangzatosságának fenntartását ezen közegekre bízza, a hozzá tartozó ügyeikben határozathozatali joggal és hatalommal ellátja, felruházza az előleges utasítás és intézkedés hatáskörével, hogy az állami akarat végrehajtásának biztosítékai lenyúljanak az utolsó rétegekig.

102 23