Levéltári Szemle, 41. (1991)

Levéltári Szemle, 41. (1991) 3. szám - Kemény János: A közigazgatási bizottságok feladatkörének változásai 1876–1914 között / 6–30. o.

fellebbezésnek nem volt helye, a másodfokon hozott határozata ellen is csak akkor, ha ez a határozat eltért az első fokú határozattól. Kivételt ez alól csak a községi és a törvényhatósági adó egyéni kivetése elleni felszólamlások képezték, ezek mindig felvihetők voltak a belügyminiszterhez. Ezen túlmenőleg a főispánnak valamennyi községi vonatkozású fellebbezett ügyet joga volt felterjeszteni a belügyminiszterhez felülvizsgálat végett. A közigazgatási bizottságnak félévenként jelentést kellett tennie a kormányhoz a közigazgatás valamennyi ágának állapotáról, a törvények tapasztalt hiányairól, a felmerült gondok megoldására tett intézkedésekről és azok eredményéről, valamint a fegyelmi és fellebbviteli ügyekről. Ekkor tehetett javaslatot a bizottság olyan intézkedések megtételére, amelyekre csak a kormány vagy a törvényhozás volt illetékes. A jelentést a miniszterelnöknek kellett megküldeni, a benne foglaltakat ő továbbította az illetékes szakminiszterekhez.

20 A bizottság konkrét ügyekben közvetlenül is fordulhatott a szakminisztériumokhoz. Miniszteri felszólításra a bizottság — ugyancsak konkrét ügyekben — köteles volt jelentést tenni. A közigazgatási bizottságok működésének egyik meghatározó tényezője a hozzájuk utalt miniszteri rendelkezések végrehajtása, ill. a végrehajtás ellenőrzésének a kötelezettsége volt. Ha a bizottság valamely rendelkezést elintézhetetlennek tartott, felhívhatta rá az illetékes miniszter figyelmét, de, ha az 14 napon belül nem válaszolt a felterjesztésre vagy a válaszban fenntartotta az intézkedését, a közigazgatási bizottságnak végre kellett azt hajtani. Kivételt ez alól csak az országgyűlés által meg nem szavazott adó behajtására és a meg nem ajánlott újoncok kiállítására vonatkozó miniszteri leiratok képeztek. A közigazgatási bizottság a hatáskörébe tartozó ügyekben ellenőrizte a törvényhatósági bizottság közgyűlése által alkotott szabályrendeleteket és az ilyen ügyökben hozott határozatok végrehajtását. Féléves működési jelentéseit meg kellett küldeni a törvényhatósági bizottságnak is. Ekkor javaslatokat tehetett a közigazgatási munka javítására, szabályrendeletek alkotására, és minden egyéb olyan ügyben, amelynek elintézésére a törvényhatósági bizottság közgyűlése volt illetékes. Konkrét ügyekben azonban bármikor megkereshette a törvényhatóság illetékes tisztviselőit, és a törvényhatósági bizottság ugyanúgy a közigazgatási bizottságot. Ha a közigazgatási bizottság törvénytelennek tartotta a törvényhatóságtól érkezett határozatot, rendes körülmények között a törvényhatósági bizottság közgyűléséhez kellett fordulnia. Sürgős esetben azonban az ügyet az illetékes miniszterhez terjeszthette fel, és a miniszteri döntés szerint kellett eljárnia. Ezeket az intézkedéseket be kellett jelenteni a törvényhatósági bizottság legközelebbi közgyűlésén. A közigazgatási bizottságnak az 1876. évi 6. tc.-ben rögzített feladatait és működési körét később törvények és rendeletek egész sora módosította. II. Változások a közigazgatási bizottságok működésében 1. Tagösszetéíel A bizottságok tagösszetételét elsőként az 1882. évi 20. te. módosította, amely a közigazgatási bizottság hivatalból kirendelt tagjai közé felvette a földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter által kinevezett közgazdasági előadót. Ezzel egyidejűleg megszűnt a postai és távirdai kerület igazgatójának bizottsági tagsága. A posta- és távirdaügyek ettől kezdve az államépítészeti 11