Levéltári Szemle, 41. (1991)

Levéltári Szemle, 41. (1991) 1. szám - Galambos Sándor: Alapítványi célok a dualizmus korában Nyíregyházán / 19–27. o.

vallási tolerancia jellemezte. Többnyire meg sem említették a vallást, mint kritériumot. Gyakran még külön is rögzítették, hogy a kamatok „felekezeti különbség nélkül" nyerhetők el. Szintén a toleranciát tükrözte, de már megkötést írt elő a kezelők számára a Kovács László-alapítvány. Az 1000 forintos tőke hozadéka ugyanis a felekezeti népesség arányában volt osztható. Türelmet sugárzott özvegy Holzmayer Jánosné, született Blahunka Amáliának az az adománya, amelyet a város különböző egyházai javára hozott létre. Egyaránt 2000 koronát kapott szegényei segélyezésére az evangélikus, a református, a római katolikus, a görög katolikus és az izraelita egyház. A Nikelszkyféle segélyalapítvány előnyben részesítette az evangélikusokat, de nem zárta ki a más hitűeket sem. A legtöbb alapítvány tehát a vallási preferencia szempontjából közömbös volt. Ha volt is hitbéli feltétel, bármely felekezethez tartozónak volt esélye. Az olyan alapítvány, amely esélyegyenlőséget biztosít, vagy legalábbis széles körnek megadja a lehetőséget (még ha eltérő mértékben is), flexibilis, puha korlátú. Sokkal kisebb számban ugyan, de keletkeztek olyan alapítványok is, amelyeknek a feltételeit nehéz volt kielégíteni; vagy nagy erőfeszítést igényeltek a pályázótól, vagy eleve csak kevesek számára tették lehetővé a kamatok elnyerését. Ezek a kemény korlátú

15 alapítványok. E kátegóriapár nemcsak a vallási motívumok vizsgálatánál használható, de a hitélet szempontjából is voltak kemény korlátú alapítványok. A már korábban említett Mandel Ábrahám és neje csak izraelita jó tanulóknak létesített jutalomdíjat, özvegy Nikelszky Mátyásné 1882-ben a 22 évet élt Jenő fia emlékére 1000 koronát adományozott azzal, hogy: „Évenkénti kamata adassék egy nyíregyházi ág[ostai] h[itvallású] ev[angélikus], az egyetemet látogató ifjúnak, ... ki a tanári pályára készül.. ."

16 Ezekben az esetekben az alapítók csak egy felekezet tagjait (saját hitsorsosaikat) óhajtották támogatni. Ez a két alapítvány igen szűken határozta meg a kamatokban részesíthetők körét, kevesek által teljesíthető, magas mércét állított föl. A nemes szándékú alapítók azonban sohasem a kizártak csoportját nevezték meg, hanem a jótékony célból, az alapítványok szellemiségéből következően az adományozottak rétegét jelölték meg. A szegregáció elve idegen ettől az intézménytől. A dualizmus korában az alapítványok egy részét intézmények létrehozására, működésük segítésére szánták. Néhány adománynál az iskolák, kórházak, árva- ós menházak maguk határozhatták meg a kamatok felhasználásának módját, rendszerint a működési költségek egy részét fedezték belőle. Nyíregyháza városának 1861. okt. 29-én létesített 200 000 koronás alapítványa „... egy hivatásának méltóan megfelelő és az ipartudományokra is itteni szükség szerint figyelemmel leendő evangélikus algimnáziumnak ezen város kebelében alkotására és örökös fenntartására szolgáland megoszthatatlan és kizárólagos ajapul."

17 Intézményeknek tett jelentős összegű alapítványokat a korszak legbőkezűbb adakozója, Blahunka Amália. Az eddigi ismeretek szerint a szegény- és betegmenház, valamint a jótékony nőegylet is úgy kapott 20—20 ezer koronát, hogy a kamat felhasználásáról minden megkötés nélkül, szabadon dönthettek.

18 (Az alapítványok típusai) A legtöbb alapítványt azonban nem intézmények közvetlen támogatására, hanem egyes emberek segítésére, ösztönzésére hozták létre. A közigazgatási egység és a kisebb közösség kijelölése után az alapítók azt határozták meg, hogy milyen tulajdonságokkal, jellemzőkkel rendelkező embereket akartak támogatni. 22