Levéltári Szemle, 41. (1991)

Levéltári Szemle, 41. (1991) 2. szám - MÉRLEG - Bereczné Huszár Éva: Sugár István: A Közép-Tisza vidék két kéziratos térképe (1790, 1845). Eger, 1989. / 91–93. o.

sulását szolgálhatta volna, ha II. József ez irányú elképzelése halála után el­vetésre nem kerül. Csak a 19. század elején vetődött fel újra a Tisza szabályozási terve. A sza­bályozások megindulását segítette a kialakult korszerű mérnökképzés. 1815­ben átszervezték a Vízügyi és Építési Főigazgatóságot is, de mindenekelőtt a szabályozás munkálatait a folyamatosan ismétlődő súlyos árvizek ösztönözték. Újra országos munkálatok indultak: a Körösök-völgyében 1818—1822 között, készült a Duna mappatiója az 1822—1838-as években, a Tisza feltérképezése pedig 1833—1844-ig tartott. Az országos munkákat br. Vay Miklós királyi biz­tos irányította, a szükséges tervezési és térképezési munkákat Huszár Mátyás, Vásárhelyi Pál, Lányi Sámuel végezték. A térképezési munkákat a Tiszán Lányi Sámuel fogta össze. A Lányi-féle térképezés első lépése a 'háromszögelési alappontok meghatározása volt, melyet 1834-ben az osztrák háromszögelés adatai szolgáltatták. (A II. katonai felmérés már folyt a birodalomban, jóllehet Magyarországon a tényleges felvételezés 1829—1830-ban indult, s a kettős megyében 1852-ben. A helyszíni felvételezést mindig megelőzte a háromszögelési pontok rögzítése. így volt lehetséges, hogy ezen adatokat Lányi már 1834-ben megkapta.) Litznerrel ellentétben Lányiék korábban elkészült térképeket is felhasználtak. A munlkálatok 'most is Titelnél kezdődtek. A Heves megyei szakasz térképezésén Markmüller József is dol­gozott. Heves megye 1845-ben jutott hozzá az 1844-ben elkészült térkép megyei szakaszának másolatához. A térkép 16 szelvényből áll, méretaránya 1 hüvelyk = 400 bécsi öl (méterrendszerben 1:14000). Az első lapok tartalmazzák a szel­vényezést, a fő- és alappontok leírását. Az elkészült 'térkép a térképezés szint­jének emelkedéséből következően korszerűbb, mint a Litzner-féle. Gazdaság­földrajzi adatai is gazdagabbak. A területet a teljes árhatárig ábrázolja. A Lányi által készített térképeket használták fel a későbbi szabályozási munkáknál. Sugár István a források alapján tényszerűen ismerteti az Alföld és pere­mének életét meghatározó Tisza 18. századvégi — 19. század közepi hajózha­tóvá 'tételének, majd szabályozásának terveit és munkálatait, ennék országos jelentőségét. Két olyan térképező mérnök munkásságát ismerteti a szerző, akik elvégzett munkájuk alapján joggal kerülnek koruk és iszák területük rangos ma­gyarországi képviselői közé. Növeli a könyv értékét, hogy a szerző mindkét térképet datálni tudta. A kiadványhoz mellékletként csatolt térképek reprodukciói elkerülhetővé teszik az eredeti lapok kézbevételét. Apró pontatlanság történt a Li'tzner-térkép 4., 11., 12., 13., 31., 34., 40., 42. szelvényének kiértékelésében, mert a folyó Tiszafüred és Tiszaszőlős (közötti szakasza a mai állapotban került feltüntetésre, így fordulhatott elő 'több ka­nyarulat kihagyása és maradt el Örvény és Halász (akkor még 'meglévő tele­pülések) jelölése (4., 11. szelvény). A 12., 31., 40. szelvényeken Igar és Örs, Sza­jol és Nagyrév település a Litzner-térképen szerepel, a közölt összefoglaló lapon viszont hiányoznak. A könyv értékét nem csökkenti néhány jelzetelési pontat­lanság, amely nyomdai sajtóhiba is lehet. A kötet használói 'megbizonyosodhatnak arról, hogy a térképek részletes elemzése, az egy területről különböző időpontban készült térképek Összehason­lító vizsgálata során olyan új gazdaságföldrajzi és településtörténeti adatokat lehet feltárni, amelyek a hagyományos levéltári forrásokban nem fellelhetők. Bízom abban, hogy a Közép-Tisza vidék jobb megismerését elősegítő ku­tatások eredményei a Tisza Téka köteteiben folyamatosan jelennek majd meg. Bereczné Huszár Éva 93 / !

Next

/
Thumbnails
Contents