Levéltári Szemle, 41. (1991)

Levéltári Szemle, 41. (1991) 2. szám - KILÁTÓ - Blazovich László: A temesvári és szabadkai levéltár életéből, 1990 / 73–75. o.

választották a temesváriról, vele egy szervezetben csa'k a lugosi maradt. Ezen levéltár számára épült 1975-ben az épület, amelyben ez intézmény ma is talál­ható. 1947-től 1960-ig 2500 ifm-t tároltak, a későbbi begyűjtésekkel ezen irat­anyag megduplázódott, ima az iratállomány jóval 5000 ifm felett van. A 2500 ifm főként állami és helyi igazgatási, valamint bírósági iratokból áll. Később más szerveik és intézmények iratai is bekerültek a levéltárba. Számítógépen is meglévő f ondjegyzékük szerint a levéltár őrzi .a jelentő­sebb fondók közül Temes és Szeverin megye fondjait, Temesvár város iratait, az állami igazgatás helyi szerveinek fondjait, az igazságszolgáltatás szerveinek iratait, az ipari vállalatok közül ,a resicai üzemek és számos temesvári gyár irat­anyagát, mezőgazdasági kamarák iratait, oktatási és más kulturális intézmé­nyek iratait. Külön gyűjteményük van az 1848—1849-es polgári forradalom és szabadságharc idejéből. 1960-ban kezdték a begyűjtött anyagot szétválasztani, leltári nyilvántar­tásba venni; A levéltári anyag (mellett mintegy 10 ezer kötetes könyvtárt is létrehoztak, emellett a bánáti folyóiratodból és lapokból gyűjteményt állítottak össze. A levéltár anyaga a 15. századtól korunkig terjed. A fondok 'közigazga­tási, bírósági, gazdasági, kereskedelmi ágazatok szerint lettek csoportosítva, továbbá külön terv- és térképtárat alakítottak ki. Jelenleg a levéltár dolgozóinak állománya 15 fő körül mozog. Gondjuk, hogy csak az igazgató érti a magyar nyelvet. Az anyag részletesebb feldolgo­zása szükségessé teszi magyarul is tudó munkatárs alkalmazását. A Bánátban ugyancsak fontos német nyelvet beszélik a levéltárban. Kutatóforgalmuk cse­kély, kiadványokat nem készítenek. Ottlétemkor éppen egyes megszűnt szer­vek iratait szállították be. A rendszerváltással kapcsolatosan hasonló gondjaik vannak, mint a hazai levéltáraknak. Kérdésemre, hol találhatók az egykori csanádi püspökség iratai — itt ta­lálhatók ugyanis területünkre vonatkozó dokumentumok —, az igazgató úr azt válaszolta, nincsenek a levéltárban, el vannak falazva az egyházi épületek egyi­kében. Tájékoztatása megegyezett a imi korábbi értesüléseinkkel. Felvetődött a temesvári és a Csongrád Megyei Levéltár közötti kapcsolat­felvétel kérdése, ám ennek konkrét lépései egyelőre elmaradtak. Bízom benne: lesz még folytatás. * * * A Csongrád Megyei Levéltár és a vajdasági levéltárak között immáron több mint tíz éve egymás hasznára szolgáló, gyümölcsöző jó kapcsolat alakult ki. Szokásos tapasztalatcsere látogatáson vettem részt Kruzslicz István kollégám­mal a vajdasági levéltárak tartományi tanácskozásán Szabadkán, 1990. decem­ber 20-án és 21-én. E konferencián a jugoszláviai változások következtében napirendre tűzték az egyházi anyakönyvek korábban átvett példányainak a visszaszolgáltatását. A témával kapcsolatosan a vajdasági levéltárak egyik kiváló szakembere, Do­bos János tartott vitaindító előadást az egyházi anyakönyvök jellemzőiről, ke­letkezésének körülményeiről, vezetésük módjáról. A történeti áttekintésre nagy szükség volt, 'mert a kollégák nagy részének — mivel a kérdéssel nem foglal­koztak —, a téma ismeretlen volt. A hozzászólók véleményei az anyakönyvek visszaadását illetően megoszlottak — a levéltárosok ott is levéltárosok (az egye­düli igazságként kinyilvánított tételeket, állásfoglalásokat, véleményeket, mint mindenütt, ott is az érdekek mozgatják) —, legtöbben a sajátos helyzetükre hivatkozva védték álláspontjukat. Négy hivatalos hozzászóló, Svetozár Alma­zan (Pancsova), Radovan Srdic (Sremska Mitrovica), Kalmár Károly (Zenta), Vera Trujic (Üjvidék) írásban is elkészítette referátumát. Az egyházak képvi­74

Next

/
Thumbnails
Contents