Levéltári Szemle, 40. (1990)

Levéltári Szemle, 40. (1990) 3. szám - HÍREK - Á. Varga László: Tervezet az 1956-os forradalom levéltári dokumentumainak feltárására / 94–98. o.

Tervezet az 1956-os forradalom levéltári dokumentumainak feltárására Valamikor az elmúlt év szeptember végén, október elején egy Hajnal István Kör-i megbeszélésen került szóba a Nagy Imre Intézet szervezésének kérdése. (Egyébként létrehozásának ötlete éppen a Hajnal István Kör és a Nyilvánosság Klub által a kutatási korlátozások enyhítése érdekében szervezett vitán merült fel, s azóta már meg is alakult '56-os Intézet néven.) Nos ezen a sörözgetéssel egybekötött összejövetelen — a jó ötletek ilyen alkalommal gyorsabban születnek — vetettem fel, hogy ha már lesz egy olyan intézet, amely alapvető feladatának tekinti a Rákosi nevével fémjelzett korszak történetének valós feltárását, illetve az annak megreformálására-felszámolására tett kísérletet, jó lenne ha minél hamarabb a forradalom vidéki dokumentumai is feltárásra kerülnének, mivel az eddig ezen tárgykörben megjelent munkák döntően Budapest centrikusak és ha mégis szerepel a vidék, akkor is a vidéki nagyvárosokról van csak szó, illetve azokról a településekről, ahol a megtorlás az átlagosnál jóval drasztikusabb volt: pl. Mosonmagyaróvár, Salgótarján. (Lásd: Csicskó Mária: Bibliográfia a magyar 1956-tal foglalkozó könyvekről, és Pető Iván: A közelmúlt történelme mint bestseller. In: Budapesti Könyvszemle [BUKSZ], 1989. december, 87—97, p.) Ebbe a munkába a levéltárosok pedig intenzíven bekapcsolódihatnának. A magam részéről több szempontból is fontosnak tartottam mindkét tényező hangsúlyozását. Egyrészt azért mert a levéltárosok ismerik a legjobban azokat az irategyütteseket, amelyekben az 1956-os dokumentumok — úgy a retrospektívek, mint a korabeliek — fellelhetők; másrészt alkalom nyílik arra, hogy jó pár kollégát országos kutatásba bevonjunk; harmadrészt pedig a levéltári szakma hosszú évek hallgatása után ismét előrukkolhat — amennyiben a feltárt dokumentumok kiadása is megvalósulhat — egy olyan dokumentumkötet-sorozattal, amely alapvető, megkerülhetetlen forrásbázisa lehet úgy az országos, mint a helytörténetírásnak; s végül, de nem utolsósorban csak az 1956-os forradalom vidéki dokumentumainak feltárása segíthet hozzá annak a kérdésnek a megválaszolásához is, hogy tényleg az írók és az értelmiségiek vezető szerepe volt-e meghatározó vidéken '56-ban, s ők voltak-e döntően a tömegek felkelésének vezetői, vagy az értelmiségiek csak a nép követelésének adtak hangot, vagy pedig 1956-ban Magyarországon többféle mozgalom folytatott harcot a sztálinista rendszer ellen. S amennyiben ezen utóbbiról van szó, bizonyítható-e például a többek által is megfogalmazott állítás, hogy az 1956-os forradalomban „Az értelmiségi elit célja a kommunista rendszer megreformálása és a hatalom megszerzése volt, a nép forradalma viszont szőröstül-bőröstül meg akart szabadulni a kommunizmus minden válfajától és egy olyan új, demokratikus, de a dolgozók önigazgatásán alapuló társadalmat próbált megteremteni, amelyre sem Nyugaton, sem Keleten nincs példa." (Krassó György fordítási megjegyzése Bili Lomax: Magyarország 1956. c, az Auróra Kiadónál 1989-ben megjelent könyvének sokadik kiadásához. 13. p.) Végül is az elképzelést tett követte. Ez év elején hozzákezdtem a kutatómunka szervezéséhez az '56-os Intézet két munkatársának — Litván Györgynek és Kozák Gyulának — a segítségével. A kutatás támogatására a Soros-alapítványt próbáltuk megnyerni. Azt terveztük, hogy az ország összes vidéki le94