Levéltári Szemle, 40. (1990)

Levéltári Szemle, 40. (1990) 1. szám - HÍREK - Dóka Klára: Iskola–egyház–művelődés: iskolatörténeti források az egyházi levéltárakban / 96–98. o.

17—18. századi történetének forrásairól beszélt. Bevezetőjében áttekintést adott e kollégiumok megszervezéséről, különféle típusairól, majd ismertette a kapcsolódó iratokat, melyek legfőbb csoportjai a kollégiumi levéltárak, a patrónus családok levéltárai, és egyes egyházkerületi állagok. A kollégiumi levéltárakból legérdekesebbek a matrikulák, melyek Pápán, Debrecenben már a 16. század végétől megmaradtak, és teljes áttekintést adnak a hallgatókról (név, származáshely, helyenként a későbbi pályafutásra vonatkozó adatok feltüntetésével). Mészáros István ,,A polgári korszak oktatástörténete, az egyházak szerepe az iskolai nevelésben" című előadása az 1850—1948 közötti időszakot fogta át. Az előadó hangsúlyozta, hogy bár a vizsgált 100 évben az iskolatípusok gyakran változtak, az egyházi iskolákra is az állami törvények voltak érvényesek. Nagyot fejlődött a tanító-, tanítónő- és óvónőképzés, a képesítés nélküli nevelő fogalma a legkisebb iskolákban is elképzeHhetetlen volt. A különféle felekezetű intézmények között sok hasonlóságot találunk, amivel a kutatásnak a továbbiakban erőteljesebben kellene foglalkozni. Az állami iskolákkal szemben határozottan érvényesült az egyházi ideológia, de nagyobb volt a szociális érzékenység, és az egyházi iskolákra kevésbé hatottak a politikai áramlatok. A pozitív vonások ellenére — vélte az előadó — a jelenleg újjászerveződő egyházi iskoláknak nem a régi modellt kell követni, hanem alkalmazkodniuk kell az 1990-es évek új viszonyaihoz. Az előadáshoz kapcsolódva Beké Margit (Primási Levéltár) a katolikus tanügyi hatóságok polgári kori iratait mutatta be az 1867—1948 közti időszakból. Részletesen foglalkozott az isikolaszékek létrehozásával, az egyházmegyék keretében 'működő főtanfelügyelői hivatalok szerepével és irataival, melyek az alsófokú iskolák irányítására vonatkoznak. Ezután ismertette a középiskolákat felügyelő, püspöki kar alá tartozó szervek (Katolikus Tanügyi Tanács, Középiskolai Főhatóság) dokumentumait, majd a különféle közvetett forrásokat. Kormos László (Tiszántúli Református Egyházkerületi Levéltár) korreferátumában a református levéltárak valamennyi iskolatörténeti forrásáról adott összefoglalót. A vizsgált iratokat ő is direkt és indirekt csoportokra osztotta. Az elsőbe tartoznak a különféle szintű iskolák, az őket irányító tanügyi testületek és bizottságok iratai, a másodikba pedig a vonatkozó egyházigazgatási, egyháziközségi fondók, az iskolák működéséiben érdekelt személyek, családok dokumentumai. Hervay Ferenc „Szerzetesi iskolák és irataik" című előadásában szintén nagy témakört fogott össze. A rendek által fenntartott iskolák történetének rövid ismertetése után számba vette azok megmaradt iratait, és a gyakran elhangzó, elmarasztaló véleményekkel szemben hangsúlyozta, a területi levéltárak sokat tettek a magyar kultúra érdekében, amikor az államosítást és a szerzetesrendek megszüntetését követően átvették és megmentették ezeket a dokumentumokat. Lenhardt Vilmos, az ország legjelentősebb egyházi iskolájának, a Pázmány Péter Hittudományi Akadémiának levéltáráról tartott előadást, melynek jelenlegi rendjét Szögi László és Borsodi Csaba alakították ki. Az iratanyag 1950 előtti és utáni részekre oszlik, melyek közül az utóbbit kurrens jellege miatt még a dékánátusban őrzik. A történeti iratanyag főbb egységei a kari tanácsülés! jegyzőkönyvek, a tanárok, hallgatók nyilvántartásai, tanrendek gyűjteményei stb. A tanácskozás harmadik főreferátumát Gergely Jenő tartotta, „Az egyházi iskolák ügye a felszabadulás utáni években" címmel. Célja az volt, hogy ismertesse a koalíciós időszak oktatáspolitikáját és a történelemtudomány jelenlegi álláspontját az iskolák államosításával kapcsolatban. Megállapította, hogy a fel97