Levéltári Szemle, 40. (1990)

Levéltári Szemle, 40. (1990) 4. szám - HÍREK - Szücs László: Levéltárosként Torontóban / 98–103. o.

egyébként csak akkor tagadható meg, ha törvényes alapon szükséges a titoktartás, s a dokumentumokiban foglalt adatok nyilvánosságra kerülése beavatkozást jelentene a törvényes eljárásba — vagy ha a magánszervre, illetve személyre vonatkozó iratokba való betekintés az illetők érdekeit sérthetné. Az iratokba való betekintés megtagadását a törvény szerint minden esetben meg kell indokolni. Amennyiben az állampolgár nem kap kielégítő tájékoztatást, írásban fordulhat a minden minisztériumnál, illetve hivatalnál műlködő ún, információszabadság és jogvédelmi koordinátorhoz, aki 30 napon belül tartozik válaszolni a beadványra, megadva a kért információt, vagy köteles pontosan megindokolni, hogy miért nem teljesíthető a kérés. Ezeknek a koordinátoroknak a nevei megtalálhatók a fentebb már említett útmutatókban. Mindez természetesen nem csak —és nem is elsősorban — a levéltárosokra vonatkozik, mégis ezeknek az elveknek és gyakorlatnak figyelembevételével bocsátják a kutatók rendelkezésére az iratokat a levéltárban is. Nem korszakhatárt alkalmaznak tehát elsősorban — hiszen az adatok nagy többsége már az ügyintézés stádiumában publikus —, hanem tartalmuk szerint bírálják el az iratokat. Ezt a munkát a levéltárban a közönségszolgálat egy kisebb csoportja végzi. A levéltárnak élénk, közvetlen kapcsolatai vannak a különböző történeti kérdésekkel foglalkozó társadalmi szervezetekkel, így az ontariói genealógiai társasággal, az ontariói multikulturális szervezettel, az ontariói történeti társasággal. A levéltár munkatársainak történeti tárgyú munkáit az ezek által gondozott sorozatokban, kiadványokban, illetve folyóiratokban publikálják. Megfigyelésünk szerint nemcsak a levéltári közönségszolgálat, de az egyes munkatársak tudományos tevékenységében is előkelő helyet foglal el a multikulturális hagyományok ápolása. A Kanadában letelepedett különböző eredetű népcsoportok nemzeti öntudatának ébrentartását, ugyanakkor kanadai lokálpatriotizmusuk építését hivatott kiadványok egész sorát jelentették meg. A multikulturális történeti társaság Polyphony című buletinjének egyes számait például a különböző népcsoportok bemutatásának szentelik. E sorozatban egyébként elsőnek éppen az ontariói magyarok történetével, életével foglalkozó füzet jelent meg. A 114 oldalra terjedő sok képet, facsimilét tartalmazó album alakú kiadvány áttekintést nyújt a magyarok bevándorlásának hullámairól, a kanadai magyar szervezetekről, sajtójukról, egyházaikról, s a megmaradás biztosítékaiként bemutatja az ifjúsági szervezeteiket is. Levéltári szempontból különösen értékes Susan M. Papp (aki egyébként az egész kiadványt szerkesztette), forrásközlése a Delhi dohányvidék Magyar Házának, a Kanadai Magyar Kultúrháznak és a Kanadai Székely—Magyar Társaságnak a történetéről, valamint a levéltár legjelentősebb magyar vonatkozású irategyütteséről, a Kertész Géza-gyűjteményről nyújtott fondismertetése. A multikulturális értékek életben tartását, de egyben a levéltár népszerűsísétét is szolgálja a nemrég indított Legacy, illetve francia címe szerint (hiszen majdnem mindent két nyelven adnak ki), Héritage c. folyóirata, amely az egyes népcsoportokkal foglalkozó írások közlése mellett a levéltár történetéről, törekvéseiről, új szerzeményeiről ad rendszeresen tájékoztatást. Survivors (Les Survivants) c, hasonlóan szép kiadványuk pedig a nehézségek leküzdésében összekovácsolódó, különböző eredetű emberek kanadaivá válását mutatja be. A céltudatos levéltárpoli'tika eredményei tehát máris mutatkoznak. A kiteljesedéshez hathatós eredményt ígér az 1985-ben létrehozott Kanadai Levéltári Tanács, amelyben helyet foglalnak a tartományi és a területi levéltárak, a Kanadai Levéltári Iroda és a Nemzeti Levéltár képviselői — valamint meg102