Levéltári Szemle, 40. (1990)

Levéltári Szemle, 40. (1990) 4. szám - MÉRLEG - László Géza: Emlékkönyv Hársfalvi Péter születésének hatvanadik évfordulójára. Nyíregyháza, 1989. / 89–92. o.

és gazdasági életéről tájékozódihatunk. Részletesen elemzi a megye hozzáállását a kiegyezés körül létrejött politikai vitákhoz. Megtudjuk, hogy Szabolcs is azzal az utasítással engedte el követeit az 1861-es országgyűlésre, hogy az 1848-as törvények visszaállítása mellett voksoljanak. Mintegy gazdasági háttérként szól a szerző a tagosítás és a folyószabályozás ebben az időben zajló helyi problémáiról is. Reszler Gábor a századforduló Szabolcs megyei gazdasági cselédségének helyzetét tekinti át. Képet kapunk területi megoszlásukról, az ezernél több cselédet számláló településékről, illetve más társadalmi rétegékhez viszonyított arányukról. A szerző szemléletesen mutatja be azt a nehezen elviselhető, nélkülözéssel teli életformát, amelyből a cselédek számára csak két kitörési lehetőség maradt: az aktív ellenállás, a forradalom Vagy a passzív ellenállás, a kivándorlás. Szászi Ferenc a Szabolcs megyei kivándorlóik nem, életkor és foglalkozás szerinti megoszlását vizsgálja 1890^től 1941-ig. Bemutatja a kivándorlók leggyakoribb célországait, ezek letelepedésre gyakorolt vonzerejét. Megtudjuk, Viogy kétszer, háromszor annyi férfi vándorolt ki, mint nő, közel száz százalékban 50 éven aluliak, foglalkozásukat tökintve pedig 90%-ban a parasztságot képviselték. A tanulmányt statisztikai táblázatok teszik szemléletesebbé. Vinnai Győző az Í920-as évek nemzetgyűlési és országgyűlési választásait követi nyomon Szabolcs megyében. Bemutatja a választójog fokozatos szűkülését, a jelölés módját, a korteskedést, s végül a választások eredményét, a megválasztott képviselőket. A szerző megállapítása szerint ebben az időben a megye különböző politikai erői szinte kivétel nélkül kormánypártiak voltak. Barabás László a szatmári svábok között végzett német népcsoport-politikát mutatja be az első világháborút követő évekből. Románia négy nagyobb térségében (Erdély, Bánát, Szatmár, Bukovina) élő németek közül a szatmáriak között volt a legnagyobb asszimiláció. Németország jelentős súlyt helyezett arra, hogy a határain kívül élő német népcsoportokban éberen tartsa a nemzeti tudatat, az anyaországhoz való kötődést. Ezt főként gazdasági és kulturális eszközökkel igyekezett megvalósítani. A tanulmány az említett területen végzetf ilyen irányú munkát, vizsgálja német szakirodalmi és levéltári források alapján. Sallai József a tanítóképzőt végzett Váci Mihály neveléstudományi képesítő dolgozatát közli, amely a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltárban található. A szerző bemutatja a költő gyermekkorát, diákéveit, kitér a Hársfalvi Péterrel való kapcsolatára. A dolgozatból betekintést nyerhetünk Váci Mihály szellemének formálódásába. Gyarmathy Zsigmond a Szabolcs-Szatmár Megyei Levéltár közművelődési tevékenységének történetét dolgozta fel 1958-tól 1965-ig, amely megegyezik Hársfalvi Péter levéltár-igazgatói működésének idejével. A tanulmány bemutatja az intézmény tárgyi és személyi feltételeit, illetve az elvégzett levéltári munkákat. Részletezi a különböző közművelődési formákat: a kiállítást, előadást, ismeretterjesztő publikálást, honismereti mozgalom támogatását stb., az e területen elért eredményekkel együtt. Erdész Sándor a Felső-Tisza vidék településeinek utcaszerkezetével foglalkozik. Megtudjuk, hogy a párhuzamos főutcájú falvak csak egy altípusát képezik az egyutcás településeknek. Elénk tárulnak az elmúlt évszázadok elhanyagolt, tengelyt törő útjai, az utakon közlekedő postakocsijáratok, vásározók sokasága és az országutat a falutól elválasztó sorompók és a települések csendjére vigyázó bakterek. 91