Levéltári Szemle, 40. (1990)

Levéltári Szemle, 40. (1990) 4. szám - MÉRLEG - Iványosi Szabó Tibor: Timár György, Hegyi Klára: Jászberény török levelei. Botka János: Latin és magyar nyelvű források a Jászság XVI–XVII. századi történetéhez. Szolnok, 1988. / 86–88. o.

TIMAR GYÖRGY HEGYI KLÁRA Jászberény török levelei BOTKA JÁNOS Latin és magyar nyelvű források a Jászság XVI —XVII. századi történetéhez Sorozatszerkesztő: Botka János Szolnok Megyei Levéltári Füzetek 11. Szolnok, 1988. 359 pag. A Szolnok Megyei Levéltár jó ideig nem tartozott azon közgyűjtemények közé, amelyeik rendszeres és jelentős publikációs munkát folytatták. Az utóbbi egymásfél évtized során viszont olyan lendülettel végzi ez irányú tevékenységét, mintha pótolni akarná egykori lemaradását. Nemcsak a Zounuk néven megjelenő levéltári évkönyv lassan fél tucat kötete kelti fel méltán a szakma figyelmét, hanem a Levéltári Füzetek c. sorozat egyes darabjai is. Ezek' között még évtizedek múltán is minden bizonnyal az együk legjelentősebbnek, vagy talán a legrangosabbnak fogják minősíteni a tájegység történelme iránt érdeklődők a sorozat 11. „füzetét", amelyik egyszerre két igen fajsúlyos munkát tartalmaz. Hegyi Klára, a magyar turkulógia jeles képviselője ezúttal is értékálló, eddigi munkásságához mind témájában, mind a kivitel igényességét tekintve méltót tett közzé. A Bevezető történelmünk e korszakáról és a Jászság területén keletkezett történelmi források sorsáról, sajátosságairól alapos tájékoztatót ad. Annak érdekében, hogy a közölt másfélszáz dokumentum érthetőbb legyen, és az e korszakban kevésbé jártas kutatók, érdeklődők azokat könnyebben tudják használni, felvázolja a hódoltsági viszonyok főbb sajátosságait, ennek helyi megnyilvánulásait. A török igazgatás és bíráskodás legfontosabb tulajdonságait a helyi esetek, adatok felhasználásával szemlélteti. Ezen szűk kereteken belül is lehetőséget talál arfa, hogy a hódoltság eddig ismert jellegzetességein túl néhány újabbra is felhívja a figyelmet (pl.: a szpáhik állandó cseréjével szemben azok tartós jelenlétére, gazdálkodása szélesebb körű volt, mint gondolnánk). Részleteiben is bemutatja, Jászberény igazgatása hogyan kapcsolódott a török igazgatás egészéhez, illetve a hódoltság katonai szervezetében miként változott szerepe, súlya, fontossága. Az iratok tematikai bemutatása sok segítséget jelent a dokumentumok közötti gyors tájékozódásban. Külön is felhívja az olvasó figyelmét néhány különleges forrásértékű iratra, amelyek a rablók, a fosztogatók üldözésének és megbüntetésének, majd általában az ítélkezésnek a jogát rögzítették. Kiemeli, hogy több más település hasonló témájú szórványadata csak ezek ismeretében értelmezhető igazán. Ismételten és meggyőzően mutatja be, hogy a török hódoltság alatt nem volt képes integrálni birodalmába a magyarországi hódításait, illetve már viszonylag korán feladta ennék reményét is. Bár a másfélszáz irat tematikailag is viszonylag jól csoportosítható lenne, az elkerülhetetlen átfedések miatt igen helyesen az időrendi sorrend mellett döntött, hisz az átgondolt apparátus biztosítja a sokirányú tájékozódást. 86